Úgy megnézni egy Bob Dylan életéről szóló filmet, hogy nem ismerjük Bob Dylan életét, elvikeben nem lenne nagy dolog, merthát majd megismerjük a filmből. Gondoltam én, naivan. Annyi előzetes ismeretem volt Dylan-ről, hogy úgy tíz dalát ismertem. Ez minden. Na így nem lehet ezt a filmet megnézni, illetve azt lehet, de érteni ... Aligha.
Ez a film ugyanis nem egy "hagyományos" életrajzi film, hanem egy audiovizuális ingerhalmaz Dylan dalaival és életének néhány főbb állomásával úgy ,hogy Dylan egyetlen dalt énekel a filmben és egy villanásra szerepel csak, a film leges-legvégén. És akkor még tegyük hozzá, hogy Dylan-t egyszerre hat színész, pontosabban öt színész és egy színésznő kelti életre. S mindezt messze nem kronológiában teszik... Ugye, mondtam én, hogy különös film.
Öt színész tehát és egy színésznő. Hadd kezdjem vele, Cate Blanchett-tel, akinek Dylan alakítását a velencei filmfesztiválon a zsűri nagydíjával jutalmazták. Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy Oscar-szagúnak tartják az alakítását és annak ellenére, hogy valóban az ő alakítása képezi a film gerincét, nekem mégsem teszett annyira, egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy egy nőt látok. Talán jobban kellett volna ismernem Dylan-nek azt az oldalát, amit ő testesít meg. A törékeny, feminim oldalát. Mert akik ismerik őt, azt mondják, pontosan olyan, mint ahogy Blanchett játsza.
Az előbb azt írtam, Blanchett Dylan egyik arcát játsza a sok közül. Ez ugyanis a film koncepciója. Hat személy - egyikük neve sem Bob Dylan - eljátszik hat karaktert, akik tulajdonképpen Dylan egy-egy arcát, az életének egy-egy momentumát mutatják meg.
Marcus Carl Franklin, egy 14 éves afro-amerikai kisfiú nyitja a filmet, akit történetesen Woody Guthrie-nak hívnak a filmben, akit pedig - mint azt mostmár tudom - Dylan a tanítómesterének tartott és aki egy 1967-ben elhunyt amerikai folkénekes volt.
Dylan Arthur Rimbaud iránti tiszteletének jeléül bekerült a filmbe egy Arthur nevű karakter, akit Ben Whishaw játszik. (Bevallom, őt nem ismertem korábban.) A harmadik színész, Christaian Bale, aki két karaktert is alakít a filmben, egy folkénekest és egy lelkipásztort. (Természetesen mindkettő Dylan egy-egy arca ... )
A Heath Ledger által játszott karakter, Robbie, tükrözi Dylan magánéletét, házasságát. És végül Ricahrd Gere, aki szintén két oldalát mutatja be Dylan-nek, bár egy szerepben, egyrészt - na ezt aztán nagyon nem tudtam, ebből is látszik mennyire nem ismertem Dylan-t - benne testesül meg Billy utalva ezzel Sam Pekinpah Pat Garrett és a Billy kölyök című filmjében játszott szerepére, illetve Dylan életének azon időszaka, mikor a motorbalesete után elvonult a világtól.
Hat színész tehát, hat karakter, akik tulajdonképpen mind Dylan - (ek - sicc!), gyorsan pergő képsorok, hol fekete-fehérben, hol színesben, zene minden mennyiségben - engem, a "laikust" simán megtévesztve, merthát én bármelyik dalról elhittem volna, hogy Dylan énekel - , híradós bejátszásokkal elmesélve némi politika ( Vietnám ) és közbe - közbe jópár Dylan idézet. /Egy közülük nagyon meg is tetszett : I accept chaos. I'm not sure whether it accepts me. - Elfogadom a káoszt. Nem tudom, a káosz elfogad-e engem. - Még több Dylan idézet itt.)
Nagyon - nagyon különös ez a film, és nagyon kellene hozzá ismerni Dylan életét, különben zavaros és nehezen érthető. Én úgy néztem végig, hogy hagytam magam a zene által elragadtatni - lett is egy újabb Dylan "szeretem-dalom", az I want you (Klikk a címre és már hallhatod is :) - élveztem az idézeteket és közben olykor-olykor azt is tudtam, miről szól a film. Azóta, hogy beleolvastam az életrajzba, sokkal világosabb minden. Most kell majd újra megnéznem, s akkor már sokkal,de sokkal jobban fogom tudni értékelni.
Érdekes ez, mikor még nem láttam a filmet, arra gondoltam, biztosan olyan film lesz, aminek a megnézése után a "laikus" elkezd Dylan-t hallgatni, elkezd iránta érdeklődni. Ez a "tippem" bejött. Mostmár csak arra a tézisemre keresem a választ, hogy egy Dylan-t ismerő és szerető, teszem azt rajongó, mit mondd erre a filmre.
Nálam mindenesetre "célba ért" Todd Haynes filmje, mégegyszer el fogom olvasni az életrajzot, meg fogom nézni Dylan honlapját és aztán majd a filmet is újra- Addig pedig többet fogom őt hallgatni, - már azt a körülbelül tíz dalát, mit ismerek - és örülök, hogy megismerhettem. (Vagy legalább lett némi fogalmam róla.) Szerintem ezzel sokan leszünk még így. Csak tessék egy kicsit utánanézni a film megnézése előtt, hogy ki is az a Bob Dylan. S aztán megnézni ezt a nagyon különös,de a gondolatokból kiverhetetlen filmet.
" All I can do is be me. Whoever that is. " / Bob Dylan /
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése