Coco Chanel és Igor Sztravinszkij - Egy titkos szerelem története

A szenvedély teremtő ereje. Bővebben hamarosan.

A mennyország kapujában

Láttad az A bakancslistát? Felejtsd el és nézd meg ezt! Bővebben hamarosan!

Testvéred feleségét ... vs Testvérek - Bier vs Sheridan

A tengerentúli filmipar mindigis kiaknázhatatlan forrásként tekintett az európai filmes „nagyhatalmakra”, azt hiszem, mindannyian számos francia, olasz vagy éppenséggel dán filmet tudnánk felsorolni, melyek idővel új köntösbe bújtatva Hollywoodi termékként váltak igazán ismertté. Valószínűleg sokan sietve azt is hozzátennénk, hogy az átformálás az esetek kisebb százalékában tett jót az adott alkotásoknak.

Így van ez Susanne Bier 2006-os Brødre /Testvéred feleségét .../ című számos díjat nyert drámájával is, melynek forgatókönyvét Anders Thomas Jensennel együtt írták és melyből 2009-ben Brothers /Testvérek/ címmel Jim Sheridan /Apám nevében, Amerikában/ készített egy újragondolt verziót. Az afganisztáni háborúba induló hivatásos katona és a börtönből frissen szabadult két testvér történetét a feldolgozás a képi megoldások tekintetében – kameraállás - szinte egy az egyben másolta le a dán verzióról, csakúgy mint számos dialógust. Míg azonban Bier színészei (Connie Nielsen, Ulrich Thomsen, Nicolaj Lie Kaas)bravúrosan használják alakításaikhoz eszközként a csendet,a rendezőnő pedig a hatás növeléséhez a néha zavaróan közeli képeket, addig Sheridan inkább a párbeszédekre és a kimondott szavakra hagyatkozva próbálja ugyanazt az érzést előhívni belőlünk.

A két film között szembetűnő a hangsúlyok eltolása, míg az európai verzióban az egyes emberek drámája áll a központban, addig a remake – érthető okokból-az egyéni drámákat ügyesen, bár zavaróan szájbarágósan helyezi el a (z amerikai) történetben.

 

Sheridan ráadásul kivett néhány a kellő mélység eléréséhez fontos momentumot az eredeti forgatókönyből, máshová pedig feleslegesen túlmagyarázó, giccses dialógusokat illesztett, mintha nem bízna színészei játékának erősségében.

Nem állítom, hogy Bier mozija minden pillanatában tökéletes, talán a sokak számára leginkább kritizálható pontja a különösen a film elején tapasztalható indokolatlanul erős dogma-hatás, ami a zavaróan heves kézikamera mozgásban nyilvánul meg.

A Testvérek /2009/ újabb példája annak, hogy ami szinte hibátlan, azt képtelenség jobbá tenni, illetve annak, hogy a kevesebb lényegesen több. Ezúttal ugyanis – nem először és nem utoljára – az újragondolt verzió vontatottan unalmas lesz mindazok számára, akik láttak az eredetit, azokban azonban, akiknek eddig kimaradt a Testvéred feleségét ..., nagy valószínűséggel komoly gondolatokat fog ébreszteni , melyek akár a híradók Afganisztánról szóló képsorainál is eszükbe jutnak majd. De ha így hat a halovány erejű remake, vajon milyen erővel préselheti a nézők lelkét a fotelbe az európai változat?

Vétek nem azzal kezdeni. Bár nem biztos, hogy aztán még igény és kedv lesz a „modernebb” verzióra....

(Mindez számokban: Testvéred feleségét ... 10/9 – Testvérek 10/3)

Hova lettek Morganék?

...NE akard megtudni! Bővebben hamarosan!

Hajrá, Bliss!

Hamarosan!

(A többi elmaradással együtt.)

Az ifjú Viktória királynő

A hosszú kihagyás után már nem könnyű erről a filmről hitelt érdemlően nyilatkozni. Így úgy döntöttem, majd a DVD-s újranézés után írnék róla hosszabban, bár abban sem vagyok biztos, hogy azon túl, hogy Emily Blunt igazán hiteles királynő ebben a szerepben, mást nagyon el lehet mondnai a sokadik Viktória - Albert filmről. Meglátjuk.