2008. október 29., szerda

Zuhanás


Az utóbbi idők, de megkockáztatom, az idei év legkülönösebb mozija a Zuhanás. Lehet, hogy én nem láttam még elég filmet és az mondatja velem, hogy ez kérem szépen valami nagyon egyedi dolog, nem tudom, de az én filmes élményeim között a különlegességek dobozkában foglal helyet. 

A két szálon futó történet egyik szála az 1920-as évek Los Angeles-ében játszódik, egy kórházban. Itt találkozik egy balesetet szenvedett kaszkadőr, Roy és egy kislány,Alexandria, aki eltörte a kezét. A minden lében kanál kislány gyorsan összebarátkozik az ágyhoz kötött férfival, aki történeteket mesél neki egy elképzelt, de talán nem is annyira valótlan világról. A kórház világával ellentétben ezekben a történetekben minden csupa szín, csupa élet, különös dolgok történnek az öt főszereplővel, akik a gonosz elleni harcolva mesés helyekre kalauzolják el Alexandria képzeletét és a nézőket. Roy azonban nem merő önzetlenségből barátkozik a kislánnyal és nem pusztán a gyermek iránt érzett szeretetből mesél neki nap, mint nap. Azt tervezi ugyanis, hogy miután nemcsak a teste, de a lelke is sérült – egy szerelmi csalódásnak köszönhetően -, eléri Alexandriánál, hogy lopjon neki morfiumot, aminek segítségével aztán örökre elalhat....

A történet nagyjából ennyi, természetesen spoilerek nélkül. A kivitelezésért, a mesterien fotózott képkockákért, a csodás zenéért és a filmtörténet talán egyik legjobb nyitóképsoráért feltétlenül látni kell a Zuhanást. Nálam is egyértelműen ismétlésért kiált!

2008. október 26., vasárnap

Street Kings - Az utca királyai


Vasárnap esti szomszédok idegeit borzoló akció-házimozizás popcornnal és látatlanban megvett DVD-vel. Mindezt tőlem, akinek az akciómozi fogalma kb. John McClane-nél megállt ... Dehát egy valamire való Hugh Laurie -fan bevállalja, hogy áthág műfaji határokat és olyan filmet vásárol mindenféle előzetes ismeret nélkül, aminek a plakátján ott virít az imádott neve. 

Ilyetténképpen aztán ne is tessék tőlem magvas kritikát várni, mert nem nagyon tudnék mit írni. Annyira nem tudom meghatározni, milyennek kellene lennie egy jó akció filmnek, hogy meg sem próbálom, mindössze egy "ez nekem nagyon tetszett"-et tudok így kapásból a mozizás után mondani. És ami azért talán mégis elmond valamit: nem Laurie miatt tetszett, hanem úgy amúgy, összességében. Bevallom őszintén, terveimmel ellentétben magyarul néztem ( Laurie részeit már korábban, a vásárlás után kimazsoláztam angolul:) - jól van na, leettem a dekort a tortáról és akkor mi van??:)), éshát a "Reeves magyar hangja Stohl Buci" - dolog nekem kicsit idegen, de hozzá bírtam magam szoktatni. 

A következő kör majd - és ilyet ritkán teszek - audiokommentárral lesz, valahogy azt érzem, hogy ezt a filmet úgy is látni kell, mert hozzá fog tenni a kész műhöz a rendező szövege és pótolja azokat az apórságokat, amik hiányérzetet hagytak bennem.

Szóval, akciós kukoricázós vasárnap este. Ilyen is kell. Főleg, ha Hugh is a szobában van....


2008. október 20., hétfő

Fűre lépni szabad


Ha engem elkap valami nyavalya, akkor bizony képtelen vagyok a betegséggel töltött időt filmezésre használni, egyszerűen nem tudja az agyam az új, még nem látott mozikat befogadni. Viszont arra azért az esetek többségében alkalmas, hogy ismétlő-filmezésnek vesse alá magát. Az idei őszi köhögős takonypóc – állapot két nagyon „jó volt látni” filmje a Best Hollywood által nemrég kiadott két Makk Károly film, a Mese a 12 találatról (1956) és a Fűre lépni szabad (1960).

Mindkét filmet számtalanszor láttam már, az őket őrző videokazetták rég elrongyolódtak. És mégis, gondolkodnom kellett, hogy miért is szeretem őket -és az 50-es, valamint a 60-as évek magyar filmjeit-annyira. Aztán szépen lassan megérett bennem a magyarázat. Mert szeretem magát a korszakot. Jó nézni a naivságukért annyira szerethető szereplőket, a férfiakat, akik próbálnak Valakik lenni, hogy aztán a kiválasztott leányhoz méltó fizetéssel és lakással a zsebükben állhassanak oda a „kedves mama” elé megkérni lánykája kezét, és szeretem a nőket, lányokat, akik kartonruhában, aprócska retiküllel a kezükben állnak a házak előtt és várják a legényeket, hogy együtt menjenek el egy filmszínházba, ahol végre „kettesben” lehetnek,megszabadulva a szigorú szülők vagy a kíváncsi házinéni fürkésző tekintete elől, s hogy aztán kéz a kézben sétáljanak el táncolni Vámosi János vagy Németh Lehel slágereire, s hogy végül a kapualjban csókot váltva elbúcsúzzanak egymástól. Mindezt egy „tökéletes” országban, ahol még a tilosban sem szalad át senki az úttesten, vagy ha megteszi, hát önként fizet a Biztos úrnak büntetést, ahol a focisták nemzeti hősök, ahol minden olajozottan működik, épül a szocializmus, gomba módra nőnek ki a földből a „KIK” által épített lakótelepek, és ahol mindenki boldog. Szeretem ezt a naiv, talán csak a filmeken létező, világot. Makk Károly filmjeiben pedig különösen szeretem, ahogy diszkrét iróniával – melyet még a Párt is elviselt – figurázza ki ezt a hibátlannak látszani akaró „rendet”, s ezzel eléri, hogy úgy érezzük, mégsem olyan „csúnya ember” a pártvezér elvtárs, hiszen látja, láttatja, láttatni engedi a „réseket a pajzson”, amik egyébként is kit érdekelnek, amikor ilyen fergetegesen csodálatos világ a szocialista Magyarország.

Elfogultan és feltétel nélkül szeretem ezeket a filmeket, és nagyon jószívvel ajánlom őket mindenkinek. Szívmelengető mesék egy korból, amiben nagyanyáink élték 20-as, 30-as éveiket és aminek a hétköznapjairól vajmi keveset tud az utókor. Tessék hát megnézni ezeket a naív kordokumnetumokat. Ha nem is teljességgel hitelesek, sokkal élvezetesebbek, mint a történelem könyvek.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!


Nem is tudom, miért vártam annyit, hogy bejegyzés szülessen ehhez a filmhez is. Merthogy mélyen szántó, komoly kritikát egy ilyen egyszerű kis filmhez lehetetlen írni. Úgyhogy csak egy aprócska fülszöveg, lábjegyzet, lábszöveg, füljegyzet - tessék választani-, amiben annyit írnék csak, hogy ezt a filmet, kérem szépen nem a szereplői, hanem a magyar szinkronja teszi naggyá. Ennek a filmnek még komoly műgonddal elkészített, igazi szinkornja van! Almási Éva, Sztankay István és Götz Anna zseniálisan tolmácsolják a profi módon megírt poénokat, szójátékokat, egyszerűen minden apró névelőt és kötőszót.

Nagyon kis limonádé történet, klasszikus helyzetkomikumokkal, viszont a magyar szinkrongyártás TOP 100 -as listáján előkelő helyet elfoglaló magyarítással.

Nagyon jó volt újranézni.

S.O.S Szerelem - már megint


Ha engem elkap valami nyavalya, akkor bizony képtelen vagyok a betegséggel töltött időt filmezésre használni, egyszerűen nem tudja az agyam az új, még nem látott mozikat befogadni. Viszont arra azért az esetek többségében alkalmas, hogy ismétlő-filmezésnek vesse alá magát. Így néztem meg - már megint, igen!- véletlenül persze az S.O.S Szerelem című filmet. Kapcsolgattam a tv-t, éppen kezdődött az HBO-n.... ottragadtam, na.... 

Írás korábban a blogban lentebb. 

Mese a 12 találatról


Bejegyzést lásd a Fűre lépni szabad című filmnél.

2008. október 14., kedd

Állomásfőnök - The Station Agent


Az elmúlt időszak mozis élményei között az igazi finomfalat. Az Állomásfőnök.Történet egy nem hétköznapi férfiról, aki miután elveszíti egyetlen barátját, a tőle megörökölt vasút menti kisházba költözik, távol a világtól,messze mindenkitől, s akinek az önként vállalni kívánt magányának csendjét egy állandóan fecsegő árus és egy a lelkében súlyos terhet cipelő, rendkívül szétszórt festőnő verik fel.

Akkor találnak rá, amikor ő azt legkevésbé szeretné. De mert egy egészen apró rés nyitva maradt a vállalt magányában élő Fin lelkének ajtaján, Olivia és Joe szépen, lassan utat talál a vasútbolond férfihez, és hármuk között észrevétlenül valami nagyon nem hétköznapi barátság szövődik.

Lassú folyású, hosszú csendekkel megtűzdelt mozi Thomas McCrarthy 2003-ban bemutatott alkotása, ami bravúrosan állítja szembe egymással az önsajnálat és a beletörődés fájdalmas, negatív érzéseit, a társakra, barátokra találás pozitív boldogságával. Mindeféle szájbarágás nélkül, pusztán néhány csenddel kísért képsor segítségével kapunk képet arról, hogyan képes három nagyon különböző ember egymást feltétel nélkül elfogadni.

Önmagáért beszélő szótlan történésekben gazdag tanmese, arról, hogy ha életünk egy nehéz pillanatában jön valaki , aki mosolyával, nyitottságával és elfogadni tudásáva eléri nálunk, hogy mégse akarjunk magányosan, a múltunkon rágódva élni, akkor igenis vegyük le az önsajnálat zárt házának ajtajáról a lakatot, és tárjuk nagyon –nagyra az ajtót, mert sokszor akkor talál ránk egy igazi barát, amikor arra a legkevésbé számítunk.

2008. október 6., hétfő

Árvák Hercege


Árvák, akik kétségbeesetten kapaszkodnak az árvaház udvarán előkelő autókból kiszálló kecses hölgyekbe s fennhangon próbálják meg önmagukat „eladni”, mondván, ők itt a legjobbak. S angyalkák, akik könnyelmű flörtök gyümölcseként fogantak, de világrajöttük nem kívánatos. Gyerekek, aki megszülethettek, de nem kellettek, s magzatok, akik meg sem születhettek. 

Egyesült Államok, Maine Állam, a második világháború idején. Ház egy domb tetején, a világ zajától elzártan,s benne sok kis herceg, Maine hercegei, Új-Anglia királyai. Gyerekek, család nélkül, édesanya és édesapa nélkül. S a rangidős fiú, Homer.A nagykamasz fiú, aki kitörni készül, aki a világot megismerni vágyik, s akit álma megvalósításában egy véletlen találkozás segít. Mert bizony itt az ideje, hogy elinduljon a legidősebb fiú szerencsét próbálni, zsákjában a tudással, melyet nevelőjétől kapott, szívében pedig a végtelen kíváncsisággal a világ árváházon túli része iránt. 

Csakhogy az önállósodás rögös útját járva az egyre „bölcsebb” Homer lassan megérti, nincs annál nagyobb dolog a világon, mint tartozni valahová, otthon lenni valahol, s nem folyton-folyvást azt érezni, hogy az ember senki valakije. S a fiú végül tán azt is belátja, milyen nagyszerű is az, ha valaki – akár tudtunkon kívül is –egyengeti az utunkat és önző-önzetlenséggel vigyáz ránk. 

Felnőtté válás, „ világra ébredés”, nevelő és nevelt különleges kapcsolata, magukra hagyott gyermekek és asszonyok, lányok, akik súlyos döntéseket hoztak, olykor kényszerből, olykor felelőtlenségük következményeként. Mindez egy lenyűgöző moziban, az alakításért Oscar-díjjal jutalmazott Michale Caine-nel az egyik főszerepben. Kötelező darab. 
Szuper. Lativusz.