Az elmúlt időszak mozis élményei között az igazi finomfalat. Az Állomásfőnök.Történet egy nem hétköznapi férfiról, aki miután elveszíti egyetlen barátját, a tőle megörökölt vasút menti kisházba költözik, távol a világtól,messze mindenkitől, s akinek az önként vállalni kívánt magányának csendjét egy állandóan fecsegő árus és egy a lelkében súlyos terhet cipelő, rendkívül szétszórt festőnő verik fel.
Akkor találnak rá, amikor ő azt legkevésbé szeretné. De mert egy egészen apró rés nyitva maradt a vállalt magányában élő Fin lelkének ajtaján, Olivia és Joe szépen, lassan utat talál a vasútbolond férfihez, és hármuk között észrevétlenül valami nagyon nem hétköznapi barátság szövődik.
Lassú folyású, hosszú csendekkel megtűzdelt mozi Thomas McCrarthy 2003-ban bemutatott alkotása, ami bravúrosan állítja szembe egymással az önsajnálat és a beletörődés fájdalmas, negatív érzéseit, a társakra, barátokra találás pozitív boldogságával. Mindeféle szájbarágás nélkül, pusztán néhány csenddel kísért képsor segítségével kapunk képet arról, hogyan képes három nagyon különböző ember egymást feltétel nélkül elfogadni.
Önmagáért beszélő szótlan történésekben gazdag tanmese, arról, hogy ha életünk egy nehéz pillanatában jön valaki , aki mosolyával, nyitottságával és elfogadni tudásáva eléri nálunk, hogy mégse akarjunk magányosan, a múltunkon rágódva élni, akkor igenis vegyük le az önsajnálat zárt házának ajtajáról a lakatot, és tárjuk nagyon –nagyra az ajtót, mert sokszor akkor talál ránk egy igazi barát, amikor arra a legkevésbé számítunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése