Azt hiszem, sokan ha azt hallják, krimi / akciófilm -paródia, rossz szájízzel a Csupasz pisztoly sorozat filmjeire gondolnak. No, azt tessék gyorsan elfelejteni! Ahogy minden más , korábban paródia célzattal megszületett "alkotást" is, úgy, mint Horrorra akadva, vagy a szörnyűséges Bazi Nagy Film. Mert ez más. És sokkal jobb. Ha csak annyit mondok, az imdb 250-es toplistáján jelenleg a 217-ik, 8.1 -es összesítéssel, már az sokat mond.
Ahhoz, hogy valaki szeretni tudja ezt a filmet, ahhoz két dolog kell feltétlenül, humorérzék és némi angol humor - érzék. Mert ez egy vérbeli angol vígjáték ...khm .. akciófilm. :) Éppen ezért sok poén csak angol jön át, erről meg vagyok győződve, noha nem láttam soha magyarul. Az alkotók ugyanis nem csak a képi humorban voltak erősek, de a verbális poénok terén is maradandót alkottak, de fordító legyen a talpán, aki úgy tudja visszaadni a képi - és verbális poénok összehangját, hogy azt pont úgy tudjuk értelmezni, mintha eredetiben néznénk a filmet.
Túlságosan elfogult vagyok, hogy bármilyen negatív észrevétellel illessem ezt a mozit.A már említeteken túl inkább tovább dícsérem. Zseniális a vágás és az operatőri munka, elképesztően profi a hangkeverés valamint a zene is, és, a legfontosabb, tökéletesek a színészek! Simon Pegg úgy tökéletes, ahogy van, el tudom képzelni, hányszor kellett egy-egy adott jelenetet felvenni, amíg képes volt ilyen komolyan és olykor komoran előadni magát. Nick Forst-tal kiegészülve pedig csak még jobb a rendőrpáros.
Feltűnik a filmben pár "nagyon szeretem" brit színész, az egyik főszereplő Jim Broadbent (Bridget Jones naplója - Bridget apukája, Moulin Rouge - Ziedler ), de van két számomra kedves epizódszereplő is, Bill Nighy ( Love Actually - Billy Mack ) és Martin Freeman ( Office, Confetti, Love Actually- Just Jack).
Itt egyszerűen minden együtt van és tökéletesen van együtt. Akció, krimi, humor és - ki hinné - még némi romantika is, persze, csak pont úgy, ahogy egy efféle filmben kell.... :) A lelkesedés természetesen a film britségének is szól, hisz köztudott az elfogultságom. :)
Ha tudtok oylan beszólásokon nevetni, hogy " Jó napot, eltűt egy hattyú! - Jó napot! Hogy nézett ki? " vagy egy olyanon, mint " Milyen boruk van? - Vörös és ..... fehér. - Akkor adjon egy pint lager-t.", akkor azonnal tessék megnézni. Ellenkező esetben csak nemsokára. :)
Régi adósságomat törleszettem, amikor végre megnéztem ezt a filmet, amit mintha valami hatalmas misztikum lengne körül, vagy tán nem is ez a jó szó, de tény, akik látták, nagyon jelentőségteljesen tudják kérdezni a "tudatlanoktól", hogy "Te még nem láttad??". Nem értem, mire ez a felhajtás. Tényleg nem értem.
A történet alapja viszonylag egyszerű és még csak azt sem lehet mondani, hogy nem láttunk még effélét soha. Nelson - Reeves - egy munkamániás reklámügynököt alakít, akinek természetesen semmire sincs ideje, rettentő fontos és elfoglalt a nap minden egyes másodpercében, s eközben - ahogy illik "fontoséknál" - elfelejt élni. A véletlen sodorja útjába Sara-t egy KRESZ - vizsga alkalmával, azt a Sara-t, aki - ez sem lesz meglepő - maga az életvidámság, aki a leges-legapróbb dologkban is képes meglátni a csodát, s aki - nyilvánvalóan - gyökeres ellentéte Nelson - nak.
Talán nem is történne semmi érdekes velük, ha Sara nem kérné meg Nelson-t, hogy töltse vele a novembert. Ne dolgozzon, felejtsen el mindent, amit eddig tett, ahogyan eddig élt és legyen vele. Természetesen Nelson minderről hallani sem akar, de aztán hogy, hogy nem mégis azon kapja magát, hogy Sara- nál ébred. November elsején...
Azért írtam csak le pár szóban, mi is a történet, hogy némi kedvet csináljak hozzá. S aztán most jön némi kedvelvevő. Ugyanis a várakozásaimat messze alulmúlta a film. Nem lenne vele semmi baj, ha nem ez lenne ebben a témában a kismilliomodik. Persze, egy szóval sem mondom, hogy míg néztem, nem fogadkoztam, hogy majd máshogy fogok élni, és majd meglátom az életben az apró csodákat stb, de a végére ráébredtem, hogy ezt már korábban vagy egy tucat filmnél megtettem...
Érzékelten dög lennék, ha azt mondanám hogy nem érintett meg a történet, hiszen a benne rejlő fordulat és hangulatváltás nem hiszem, hogy bárki lelkét érintetlenül tudta volna hagyni. Mindössze annyi a baj, hogy nagyon meg akarták üzenni, hogy éljünk, hogy Carpe Diem! Nem tehetek róla, azonnal a Griffin És Phoenix eröltetett üzenetközvetítési stílusa jutott eszembe róla. Könyörgöm, hadd szürjem le én, amit akarok! Sokkal többre tartok egy olyan filmet, amin napokig pörög még az agyam, amit napokig lehet fejtegetni. Itt nincs meglepetés. Arcunkba csap a mondanivaló, ráadásul többször, többféle okosság formájában is. Ha soha korábban nem láttam volna hasonló "romantikus film komoly üzenettel" kategóriájú filmet, most egekig magasztalnám az Édes Novembert. Így csak kipipálom, azzal a megjegyzéssel, hogy egy jópofa ötlet, extra sok sziruppal.
Egy próbát megér, tán többet is. De hasonló témakörben sok, lényegesen kiemelkedőbb alkotás született már. Az Édes Novembernek marad az erős középmezőny.
A Lora különös, két idősíkon párhuzamosan játszódó történet, amely olyan bravúrosan egyensúlyoz gyönyörűen fényképezett jeleneteivel múlt és jelen között, hogy nézőjében egy percre sem merül fel, vajon hol is jár valójában.
Lora múltja Dávid. Lora múltja csupa szín. Csupa vidámság, csupa szép és jó, mégha a felszín alatt már nem is az, Lora nem látja vagy nem akarja látni, hogy álságos az ő kis színes világa.
Lora jelene Geri. Lora jelene csupa fekete. Csupa emlék, csupa fájdalom és csupa ésszerűtlen kötődés valakihez, aki bántotta és becsapta.
Lora vak. Vak a múltban, mert nem akar látni és vak a jelenben, mert nem tud látni. Pedig valójában csak még mindig nem akar. Nem hajlandó sem a múltban, sem a jelenben elfogadni azt, amit a szeme mutatni szeretne. Mert így könnyebb.
Lucia Browley csodálatos Lora szerepében. Herendi Gábor rendező remekül döntött, mikor úgy döntött, nem ismert magyar színésznőt választ a szerepre, hanem valakit, akivel a magyar nézők nemigen találkozhattak eddig, s így nem is kötnek korábbi szerepekhez, s aki ezáltal Lora karakterét sokkal különösebbé és egyedibbé tudta tenni. Dávidot Fekete Ernő, Gerit pedig Nagy Péter alakítja. Egyikük sem "híres" színész, s mégis sokkal hitelesebb velük a történet, s nem mellesleg fantasztikusan formálják meg a rájuk bízott karaktereket. Különösen Nagy Péter alakítása az, ami számomra emlékezetes.
Természetesen kisebb szerepekben feltünnek a "nagyok" is, Reviczky Gábor, Lázár Kati vagy Csuja Imre. Apróbb epizódszerepeikben is mindannyian tökéleteset nyújtanak és ezzel sokat tesznek hozzá a "fiatalok" munkájához.
A film nagy értéke a zenéje. Sajnos, ki tudja miért, hanghordozón nem jelenet meg, így csak innen - onnan "összevadászva" élvezhethjük a többségében Hrutka Róbert nevéhez fűződő dalokat, de hallható a filmben Moby, Yonderboi és a Yazoo egy-egy dala is, utóbbi csapat Winter Kills című száma - mint ahogy azt korábban írtam már - számomra A dal, a legtökéletesebb választás a film egyes részeinek hangulatához.
A film honlapján érdemes egy kicsit elidőzni, garantáltan visszakapjuk a hangulatot, amit átélhettünk a filmben. ( Katt ide )
Mit is mondhatnék még a tegnapi és a mai bejegyzés után? Még mindig 2007 legkedvesebb filmje.
Minden sötét. Nem lát semmit. A sötétésg körülöleli. Nézzen bele. Nézzen egyre mélyebbre és mélyebbre. A sötétség szinte áthatolhatatlan. De utat talál benne. Hirtelen egy apró fénypontot pillant meg, elindul felé. Menjen közelebb. Még közelebb. A fény egy kulcslyukon keresztül jön. Kinyújtja a kezét, megfogja a kilincset, kinyitja az ajtót. A fény egy pillanatra elvakítja a szemét. De utána újra, mindent tisztán lát.
Hosszas töprengés után Lora lett a ma esti film. Ezt követelte a hangulatom. A filmet, ami számomra a 2007-es év abszolút első helyezett filmje. Tudom, hogy sokan túlzónak tartják ezt a kijelentést, nem is szeretném őket meggyőzni a saját igazuk ellenkezőjéről. Engem ez a film agyon és szíven érintett. Nagyon.
Nem hiszem, hogy olyan filmről, ami ennyire megérint, tudnék sok-sok okosságot írni, ami egy kívülállónak esetleg "útmutatás" lehet arra nézve, hogy miről is szól a történet, milyenek a színészek, milyen az operatőri munka vagy éppenséggel a zene. ( Talán annyi, hogy a Yazoo-Winter Kills című dala a filmből nekem A dal.)
Sokkal, de sokkal több van ebben a filmben annál, amit a hivatalos tartalmak írnak róla. Számomra olyan sok, hogy nem tudom elmondani. Pedig már sokszor láttam.
Mindig mikor nézem ezt a filmet, két dolog kattog a fejemben. Egyrészt, hogy mennyire fontos a múltat elengedni tudni, és mennyire fontos meglátni azt, ami vagy aki van nekünk a jelenben. Mert ha akarunk, tisztán látunk, mégha eleddig vakok is voltunk a magunk zárt világában és mégha először el is vakít minket a fény.
Nem kell a szem betegsége a vaksághoz. Elég, ha csak az agy gúnyos tréfát űz velünk és rávesz minket, hogy elhiggyük, nem kell látnunk azt, amit a szem mutatni szeretne.
Csak merni kell belenézni a fénybe s máris láthatunk. Ha akarunk....
Gondoltam, egy elég sűrű vasárnap után, a nap lezárásaképp mi mást nézhetnék, mint valami könnyed és valami "már láttam" filmet. Valahogy azonnal jött, hogy ez lesz az. Ez a sokszor látott és soha meg nem unt kedves kis vígjáték, aminek a nagysága szerintem abban rejlik, hogy pontosan annyira szól a hölgyekhez /csajokhoz, mint az urakhoz/pasikhoz.
Amíg Bridget Jones "kalandjai" azért inkább csajok szívéhez találták meg könnyen az utat - bár nem állítanám, hogy a srácoknak nem tetszenek -, addig azt gondolom, ez a film abszolút kiegyenlítve, mindkét nemnek egyformán kellemes szórakozást nyújt.
Andy-nek ( Kate Hudson ) az a célja, hogy minden eszközt bevetve - és itt a mindent tessék szó szerint érteni - 10 nap alatt megszabaduljon egy pasitól, mindezt pusztán egy cikk kedvéért, addig Ben-nek (Matthew McConaughey ) pontosan az ellenkezője, azaz bármi áron megtartani egy nőt, tegyen vagy mondjon az bármit, s mindezt a karrierje érdekében. S hogy hogyan lesz ebből egy remekbeszabott vígjáték? Nos, egyszerű a képlet. Andy elvesztenivalója Ben, míg Ben-nek Andy-t kell tűzön - vízen át maga mellett tartania, 10 napig....
Ugye lányok, hányszor kapunk a fejünkhöz, ha a "csajos alapkódex" szabályait megsértve mi telefonálunk, nem mi rakjuk le előbb a telefont, azonnal válaszolunk az sms-ére, egynél több üzenetet hagyunk a rögzítőjén, mint kellene stb, stb, stb? Aki csak egy Cosmopolitan-t elolvasott életében vagy volt a kezében bármelyik Mars és Vénusz kötet esetleg Allan és Barbara Pease könyvei, tudja, miről beszélek. És ugye lányok, ugyancsak hogy bosszankodunk magunkon utólag, ha hisztit rendezünk "Mert neked a barátaid fontosabbak" felkiáltással vagy mert képesek vagyunk kedvesünk egy ártatlan kollegális viszonyát mindent elsöprő szerelemként aposztrofálni, s ezt a "problémát" teljes meggyőződéssel párunknak előadni - miután azt telefonszámlát nem kímélve órákon át minden egyes barátnőnkkel megvitattuk és megállapítottuk, hogy teljes mértékben jól látjuk a helyzetet - , már-már magunk előtt látván a kolleganő és a kedves légyottját? Húúúú, de gáz..... Nos, Andy alapjaiban pont ilyenné válik, sőt tán ilyenebbé, és ehhez hasonló "ötletekkel" próbál Ben agyára menni. De szegény Ben-nek tűrnie kell, a végsőkig, főként, hogy mindketten elszántak, hogy végrehajtják a küldetésüket. Csakhogy a számításaikba egy kis hiba csúszik ....
Hölgyek és Urak, ha a fent leírtakban magatokra vagy párotokra ismertek, máris beigazolódott a teóriám, miszerint ez a film mindkét nemnek zseniális választás. Lányok, nekünk görbe tükör arról, hogy mit NE!!!, srácok, nektek pedig talán némi önigazolás, hogy "bezony, engem is így elnyomnak és nekem is pont ezt kell kiállni, én szegény pasi...". :))
Akkorhát: Tessék megnézni! Ennyi.
/ P.S.: Természetesen az én mindenegyes cselekedetem, melyet a férfinem irányába teszek kifejezetten távol áll a fent említett idegesítő és kiakasztó viselkedésformáktól. Ezt fontosnak tartottam megjegyezni. :) /
"Nem beszélek. Vagyis most beszélek, de csak addig beszélek, míg elmondom, hogy nem beszélek."
Kikapcsolódásképpen került ma terítékre ez a film, ez a sokat nevetős és közben csupa kedvesség francia bűnügyi vígjáték.
A két főszereplő, Ruby (Reno) és Quentin (Depardieu) a börtönben ismerkednek meg, előbbi komolyabb, utóbbi kevésbé komoly bűnökért kénytelen az intézmény vendégszeretetét élvezni. De nemcsak ez az egyetlen ellentét kettejük között. Míg Ruby némasági fogadalmat tett, mikor börtönbe került - s amúgysem illene rá a szószátyár jelző - addig Quentin gyakorlatilag képtelen befogni a száját. S aztán ott van még a nem elhanyagolható külsőségbeli különbség. Ruby komor, férfis bűnöző alkat (de milyen férfias......:))), Quentin kicsit lökött kinézetű, kicsit galamblelkű, ám bivaly erős.
A sors úgy hozza, hogy együtt szöknek meg a börtönből - vagyis annak elmekórházából - és együtt is kénytelenek menekülni, persze, mindketten teljesen más motivációval. Ruby-nak van még egy kis "elintéznivalója" és nem mellesleg 20 millió felmarkolnivaló eurója, míg Quentin-nek egy álma, nevezetesen, hogy nyit egy kocsmát Ruby-val, hisz barátok. Egy a bibi, Ruby ezt nem így gondolja....
Ám ha tetszik, ha nem, kénytelenek együtt maradni és minket 80 percen át szórakoztatni, egy igazán kellemes kikapcsolódást nyújtó filmben.
Azt hiszem, az a tény, hogy ki a két főszereplő és hogy hol készült a film, garantálja, hogy nem fogunk csalódni, mégha ez nem is egy Wasabi vagy egy Asterix, akkor sem. Amiben csalódni lehet, az az, hogy Jean Reno magyar hangja ezúttal nem Szilágyi Tibor, hanem Kovács István - a Szomszédok Desiré-je :) - , bár lehet, csak nekem egyenlő Reno és Szilágyi. (A szinkronhangok.hu szerint Jean Reno magyar hangjai:
Szerencsére a dvd-kiadásra sem lehet panasz, tűéles kép, dts hang - amit ki is tud használni a film -.
Nem lehet hosszú litániát írni a filmről.
Reno tökéletes. Mikor nem? Depardieu szeretetre méltó. Mikor nem? A film pedig francia, - és mivel én nagyon szeretem a francia filmeket - tehát jó. Mikor nem? :)
...avagy az egyik leghülyébb magyar filmcím győztes-aspiránsa....
Hihetelen idétlen lett ennek a filmnek a címe, bár nyilván, aki magyarosította, viccesnek találta, hogy Bobby és Peter Farrelly egy korábbi vígjátékának, a Nagyon nagy Ő-nek a címére hajazó címet bírt kitalálni.
Aki ismeri a rendezőpárost, tudja, náluk nem vígjáték a vígjáték testnedvek, büfi, puki, stb nélkül, s etekintetben most sem hazudtolták meg önmagukat. A Neil Simon darabja alapján készült film főszereplője az előbb említett kevésbé gusztusos dolgokon kívül (még) Ben Stiller - aki miatt tulajdonképpen én bevállaltam ezt a filmet, bár tény, Neil Simon neve is ígéretesen hangzott - , Malin Akerman és Michelle Monaghan. A történet szimpla, Eddie mást sem lát maga körül, csak boldog párokat, ismerősei is rendre emlékeztetik rá, bizony ideje lenne megnősülni. A kényszer akkora, hogy Eddie döntő lépésre szánja el magát, pár hét ismeretség után elveszi feleségül Lila-t. Innentől lesz "Keresd a nőt" - módon vicces a film - szintén a Farrelly testvérek rendezték azt is -, hiszen két egymást alig ismerő ember összezárva egy nászút erejéig, hát bizony tud megmosolyogtató, sőt megröhögtető helyzeteket előidézni, de csak annak, aki a Farrelly- tesók sajátos - már említett - poénjait legalább egy film erejéig képes felszabadultan élvezni.
A fordulópontot Eddie és Miranda találkozása hozza a történetbe és innetől nekem már csak egy darabig tudott vicces és érdekes lenni a kialakuló szerelmi háromszög. Talán az zavart, hogy szinte végig egy helyszínen, a tengerparton játszódik a történet, vagy az zavart, hogy olyan nagyon nem is játszódik már. Belassultak a poénok, kiszámíthatóvá vált az innentől nagyon sablonos történet, és ezen a végén "csavarként" megjelenő Eva Longoria Parker sem tudott már változtatni, holott az ő vászonra lépésénél kellett volna - gondolom én - a fejünkre csapni, hogy "ez mekkora poén!".
Ben Stiller tökéletes, mint mindig, és a női főszereplőkre sem lehet panasz. Csak a minden meglepetéstől mentes , sablon - második órára.
Ennek ellenére azt gondolom, kellemes szórakozás is lehet ez a film, nem kell tőle sokat várni és toleránsnak kell lenni a Farrelly - féle poénok iránt. Ha ez sikerül, akkor agykikapcsolós, néha nevetős két órában lesz részünk, mégha ezúttal nem is kapjuk azt, amit a rendező (és testvér) páros korábbi bombasikereitől, az Én és Én és az Irén-től, vagy a talán legkimagaslóbb Keresd a nőt! - től.
Részemről 10/5. Imdb részéről 5.9. Azért elmegy.....
Egy régebbi xpress-es írás lentebb a filmről. Csodálkozom így visszaolvasva, hogy ez nekem ennyire nem tetszett....
Rengeteg minden miatt lehet dícsérni ezt a filmet, leginkább az operatőrnek jár egy hatalmas taps, de a zenék összeválogatója is főhajtást érdemel.
A forgatókönyvíró azonban nemigen, sőt nagyon nem. Olyan mértékben kavarja meg az idősíkok ugrándozása a nézőt, hogy az már zavaró. Szegény Sandra Bullock, kijutott neki mostanában ezekből a filmekből, jól be is fürdik rendre velük, hiszen a Megérzéssel pontosan ugyanez a baj, hogy követhetetlen és logikátlan az, ami történik benne.
Írták korábban többen (xpressen - utalagos kiegészítés, hogy itt is érthető legyen), hogy vonatkoztassunk el a logikátlanságtól. No igen, de ez a film oly mértékben áthatott vele, hogy ha ettől megfosztva szeretnénk értékelni, akkor nem maradna mit értékelni rajta.
Sandra Bullock totálisan átlagos, csakúgy, mint Keanu Reeves, az idősíkokon kívüli történések jelentéktelenek és feleslegesek - Kate beszélgetése az anyjával az édesapjáról totálisan se füle, se farka, kvázi csak arra szolgál, lássuk, van Kate-nak anyja -.
Említettem a nagyon kiemelkedő operatőri munkát. Nos, tény, ritka szépen fotózott film, s mindez egy hibátlan képminőségű dvd kiadáson. Említettem a jól megválasztott zenéket, amik élvezetéhez a szintén hibátlan 5.1-es hangzás is hozzásegít.
A filmet a levélrészletek, a csodás képek, és a kellemes zene viszik a hátukon, és a logikátlansága öli meg. Sajnálom, hogy nem ismerem az eredetit, biztos vagyok benne, hogy a "csupaszabb" történetvezetés sokkal szebb történetet eredményez.
Nekünk azonban be kell érnünk ezzel, egyszer meg lehet, sőt meg is kell nézni, de ennyi elég is.
Egy ideje már várakaozott a polcon - pontosan karácsony óta -, ma került sorra. Próbálok okosat mondani róla,de nem fog menni. Tudom, hogy méltatlan és közhelyes hasonlat, de Robbie Williams egyik hatásvadász mondata jut eszembe, amit a Knebworth-i koncerten mondott:"For the first time in my life, I'm speechless." azaz Életemben előszőr nem jutok szóhoz. Ok, hülyeség, de ez jutott eszembe.
S aztán az, hogy itt, most csak képi hangulatjelentés lesz, írás nemigen. 140 perc, aminek oly' mértékben a hatása alá kerül az ember, hogy közben egyetlen percre sem hagyja a film az agynak az "üresjáratot" és a végén úgy kelünk fel - én legalábbis - hogy nem tudom, hogy sírjak-e vagy örüljek annak, amim van.
Volt egy pont magában a filmben, megmondom őszintén, amit megkönnyeztem, s a végére talán mégis inkább a szótlanság maradt. Olyan feloldhatatlan szótlanaság. Talán ezért is írok most róla és ezért sem Paul Verhoeven-t vagy Candice Van Houten-t méltatom, akik amúgy nagyon megérdemelnék.
Nem teszem, mert akkora hatással volt rám ez a film. Pusztán annyit jut eszembe kérdezni, hogy miért nem ment ez a film a magyar mozikban, miért csak dvd-n jelent meg????? Ki és miért döntött erről így??
Nem tudok mást tenni, minthogy egyrészt - ezúttal saját kútfő helyett - idemásolom xpress-ről a "hivatalos tartalmat", íme :
Hollywood fenegyereke, Paul Verhoeven megtért holland gyökereihez. Valós események által inspirált akció-thrillere a nácik által megszállt második világháborús Hágában játszódik.
Főhőse a szétbombázott búvóhelyét elhagyni kényszerülő, ifjú zsidó énekesnő, Rachel Stein, aki csatlakozik az ellenállási mozgalomhoz, és hogy elérje az ellenállás néhány bebörtönzött élharcosának szabadon bocsátását, Ellis de Vries fedőnéven, szőkére festett hajjal elvállalja, hogy a magasrangú SS-tiszt, Ludwig Müntze bizalmas közelébe férkőzik.
A terv azonban csúfosan megbukik, és Ellis nagy árat fizet érte. A mozgalom is, a Gestapo is őt hibáztatja. Egyedül Müntze az, akire számíthat, a férfi, akivel most már együtt várják a háború végét...
Másrészt pedig azt ajánlom Neked, aki olvasod ezt, hogy ne sajnáld rá a - jelenleg - 1990 forintot. Egy értékes darabbal lesz gazdagabb a dvd-s polcod. Must see. Egyértelműen.
Én megpróbáltam... Isten lássa a lelkemet, próbáltam a sok negatív kritika ellenére pozitívan hozzáállni. (kisebb sikerrel, tegyük gyorsan hozzá.... )
Én megpróbáltam.... Elmentem a moziba, kifizettem a 600-os (amúgy kedvező, csakhogy a szolgáltatás/ár arány hagy maga után némi kívánnivalót) mozijegyet, még kukoricát is vettem, én tényleg akartam.
Én megpróbáltam, merthát ezt látni KELL, merthát a Macskafogó 1- en nőttünk fel, merthát felnőtt fejjel is levesszük a dvd-polcról, merthát kérem, ez mégiscsak A Macskafogó második része. Papíron. És címében. Másban aligha. Jó, persze, van Tájfel (hadd írjam így!:) és Safranek és Lusta Dick és Gatto és Grabowsky, de ez NEM a Macskafogó méltó folytatása. Még a méltetlan sem. Egy mondatban elmesélhető történet, izzadtságszagú verbális poénok / Nyisd ki szépen a szád, Á! - Na nemá'. --- Jujjj!), amiknél a barátaim közül páran tízszer jobbakat tudnak spontán és nem hosszú - hosszú "brainstroming" után összehozni és cseppet sem érdekes új karakterek. Hacsak nem a Jankovich Marcell utánérzésként a filmbe került pokol urának helyettese nem az. De nem, nem, ő is inkább félelmetes és egy idő után, már elnézést a pokolianunalmas. Csupán annak köszönheti nézhetőségét, hogy Reviczky Gáborpokoli jól kölcsönzi neki a hangját. Apropó hangok. Megmaradt mindenki, ami pozitívum, - kivéve az azóta elhunyt Körmendi Jánost, aki betegsége miatt nem tudta vállalni a munkát, így Gatto hangja Balázs Péter lett - , csak "hála" a soproni Elit mozinak, a felét sem lehetett rendesn érteni. Mindig megfogadom, hogy oda többet soha, de megint megszegtem a fogadalmat, holmi aljas anyagi okból, mondván nem fizetek 1080-at a Plazaért, és ezt mégcsak meg sem bántam így utólag, de azért nem ártott volna rendesen hallani a szöveget, mégha talán sokat nem is veszettem vele, hogy nem "jött át" - á la Náray - minden poén, akkoris.
A "megtartott " hangokon kívül dícséretes a megtartott képi világ, vagyis a figurák pontosan olyanok, mint 20 éve, és nem akarnak - mint szegény kis Vuk - sok D-ben tetszelegni. De pozitívumként ennyi. Minden más erőltetett és ötlettelen. Gyerekek számára érthetetlen a sok "Shrek -kettő stílusú" "kifele utalás", Korda Gyuri bácsira, a másságra - van itt az is, kérem - vagy a TAJ - számra, felnőttek számára meg nem poén. Esküszöm, jobbat tudok nevetni Szőke kapitány -féle jóárasított tányéras tévé poénján, mint a Macskafogó kettő bármelyik beszólásán.
Mert ez a film semnem vicces, semnem kedves, semnem semmilyen. Ja, de, bocsánat, unalmas. Unalmas a jellegtelen új karakterekkel - leszámítva a már említett pokol úr helyettest, aki viszont inkább ijesztő, kellemetlen, "jankovichos" - , kiszenvedett poénokkal, - megintcsak egy jujj, a Citroen-reklám módjára kétlábra álló Macskafogó??? uh....- betegesen sok utalással arra, hogy halló, te lökött közönség, el ne felejtsd, hogy a 20 évvel ezelőtti sikermese folytatását nézed, és nulla értékelhető zenei betéttel. -Istenem, a patkányok dala az elsőben....
Én megpróbáltam ... Olyan szemmel is nézni, mint önálló rajzfilmet. Így sem stimmel. Nem nyerő ez a kor igényeire és marketing - stratégiájára modernizált klasszikus-feldolgozás. Tekintve, hogy a Vuk is hasonló sorsra jutott - bár gyanúsank "halasztódik" a bemutatója - lehet, hogy ez a magyar rajzfilmipar jövője? Jön a Kockásfülú nyúl 3D-ben vagy esetleg a Magyar népmesék egészestés változata számítógépes animációk sorát felvonultatva??
Amióta láttam a filmet, akartam a polcomon tudni a dvd-kiadást. És íme, egy véletlennek köszönhetően itt van, mellettem. Csak egy szokásos "rohanjuk körbe a Tesco-ban a dvd-s részleget" - nek indult és egyszercsak ott volt!!! Olcsó dvd, Intersonic kiadás, ennek dacára tűéles a képe. :)
Hamarosan újra megnézem tehát és jön a részletes leírás. Addigis annyit hadd mondjak, hiper- szeretem film és a zenéje!!!! Persze, ez az én formám! Eddig két filmzene cd-t szerettem volna megvenni. Az egyik a Griffin and Phoenix OST, égen-földön sehol nincs. A másik ez. Szintén beszerezhetetlen. Annyi csupán a vígaszom, hogy a film hivatalos honlapján néhény dal kitűnő minőségben meghallgatható az ott található audio player-rel. Itt: www.cashbackthemovie.com. Ne hagyjátok ki, ha kellemes, nyugtató zenére vágytok. Miközben írok, azt hallgatom, és de jó, de jó! Ahogy, már tudom előre, a film is újfent az lesz.
Az imdb-n 7.6 -ot kapott hét és fél ezer szavazatból. Mondd valamit, nemde?
Nagyon várom, hogy újra láthassam és írhassak róla. A hangulata nekem a Régi környék című szintén "nagyon szeretem" film hangulatát hozza vissza, de talán ez a gondolat másodszori megnézésre változik. Vagy nem, s az sem baj.
Úgy döntöttem, nem írok róla "extrát". Idemásolom, amit aztán írtam, hogy megnéztem. Hozzáteszem, semmit nem tudtam róla, csak megnéztem.
Próbálom megérteni mindazok lelkesedését, akik olyan nagyon szeretik ezt a filmet, de nem jutok egyről a kettőre. Egyszerűen semmi olyan plussz, semmi olyan töltés, semmi olyan nincs ebben a filmben, amitől különlegesebb lenne bármelyik hasonló témájú filmnél. Számomra ez a film afféle nagyobb a füstje, mint a lángja film.
Az alkotók mindössze annyit tettek, hogy összetoboroztak jópár jól csengő nevet (Greg Kinnear vagy Steve Carell már önmagában elég lett volna a közönségcsábításhoz, azt hiszem) és írtak egy forgatókönyvet arról, amit unos-untalan hangsúlyoznak mindenfele, mint Amerika sokak által oly’ nagyra becsült értékrendjének alapköve vagyis a család szentségéről. Hogy milyen jó, ha van családod, hogy ha együtt vagyunk, ha egymásért mindent – hiszen történjen bármi, hangsúlyozom, bármi a nagyapával, ő akkoris velünk jó, mert nem hagyhatjuk ott, hiszen A család része – extrém mértékig mindent, de a sok külsőség mellett ott van az, ami minden amerikai és nem amerikai családban ott van, a sok ellentét és feszültség. De mindez csak mellékesen, mert a Család kicsi kincse nem is annyira a szépségkirálynőségre pályázó kislányról szól ( spoiler:nem baj, hogy teljesen esélytelen, mi hiszünk benned, mert mi tudjuk, hogy te jó vagy és neked igenis sikerülhet, mert mi amerikai család vagyunk és amerikai álmodunk...)hanem a társadalom kicsi kincséről, a családról.
Zavaróan klisés, idegesítő és unalmas ez a film, szánalmas befejezéssel (spoiler: együtt a család a színpadon, mert igen, mi egyek, mi a nagy család, a nagy amerikai álmodó család...). Túlzó volt a sok Oscar jelölés, Alan Arkin győzelme számomra pedig végképp az, -bár ez szubjektív ítélet-de Jackie Earle Haley az Apró Titkokért sokkal,de sokkal jobban megérdemelte volna, és túlzó volt Abigail Breslin jelölése is, főként ha figyelmebe vesszük, hogy a jelöltek közt többek közt Adriana Barrazza (Babel) és Jennifer Hudson (Dreamgirls) is ott volt.
Valójában, minden túlzó ezzel a filmmel kapcsolatban. A hírverés, a színészek felmagasztalása az egekig és a jelölések/győzelmek. Számomra ez egy amerikai giccstől csöpögő átlag alkotás, amit lehetett volna nagyon szeretni, ha nem akart volna sokkal,de sokkal több lenni, mint ami és ha meg tudott volna maradni azona szinten, hogy ne akarjon több lenni egy egyszer megnézhető, „na, ezt is láttuk” jellegű filmnél. Mert az, és nem több.
Ezt a hozzászólást 4 olvasóból 4 találta nem - hasznosnak. Na, puff neki. Azt hiszem, rajtam kívül mindenkinek tetszett ez a film. Velem nem tudta elhitetni, hogy komédia, csak a társadalom-paródia része "jött át".
A cikk, aminek a címe pontosan ugyanazt az ellentmondást tartalmazza, mint ami a mi véleményeink közt van, itt található. / Tudom én, hogy nincs akkora ellentmondás, inkább nagyon eltérő látószög. / Lassan azt kell hinnem, én vagyok az egyetlen, akit ez a film idegesített és zavart és... és ...és.
Ian McEwan 2001-ben írta meg a film alapjául szolgáló azonos című regényét, ami akkor Nagy-Britanniában hatalmas sikert aratott, több díjra is jelölték és nem volt meglepő, hogy a metrón, egyéb tömegközlekedési eszközökön órákat utazó britek kezében az aktuális napilapok mellett az Atonement ( a szó jelentése: megbékélés, vezeklés) volt a leggyakrabban látott olvasmány. 2006-ban az írót plágiummal vádolták, ami alól aztán később felmentették, de a botrány talán még nagyobb sikert hozott a könyvnek.
Ewan nem egy írótársára is nagy hatást gyakorolt a könyv, nem kisebb személyiség, mint John Updike amerikai író például azt mondta a regényról, hogy azt egy amerikai író képtelen lett volna megírni. / További érdekességek a filmről itt. /
Joe Wright készítette el a regény filmváltozatát, akinek volt már némi gyakorlata az angol romantikus regények filmrevitelének terén, lévén, hogy 2005-ben ő volt a Büszkeség és Balítélet című film rendezője, amiért BAFTA díjjal jutalmazták 2006-ban.
Az Atonement egy testvérpár, Cecilia (Keira Knightley) és Briony (gyerekkorában Saoirse Ronan , később Romola Garai végül Vanessa Redgrave) története, sok-sok évtizeden átívelő romantikus történet, ami a '30-as években indul és 1999-ben ér véget. Van a történetnek - természetesen - egy férfi főszereplője is, Robbie, akit James McAvoy alakít brilliánsan.
A történet, ahogy írtam, a 30-as évek Angliájában indul, Robbie a gondnok fia reménytelenül szerelmes Ceciliába, aki látszólag nem viszonozza az érzelmeit .. Látszólag ... Cecilia 13 éves húga látvány a kettőjük közt folyó különös viszonyt, arra a következtetésre jut, hogy Robbie mániákus és testvére veszélyben van. Ebben csak megerősíti egy levél elolvasása, amit Robbie Ceciliának írt illetve más, olyan esemény is, aminek a szemtanúja lesz. (spoiler lenne leírni...) Briony eztán megvádolja Robbie-t valamivel, amit nem követett el, s így Robbie előbb börtönbe, majd a frontra kerül, távol Ceciliától, s persze, tőle is.
Briony súlyos titkát évtizedeken át kénytelen hordozni, a háborúban ápolónőként majd később híres írónőként is. S természetesen nem csak a saját lelkiismeretével kell elszámolnia, hiszen ott van Cecilia, a nővére és Robbie is....
Keira Knightley nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, mégis azt kell mondjam, remek alakítást nyújt a filmben. Joe Wright korábban, még a Büszkeség és Balítélet forgatása közben már tervezte az Atonement-et, akkor Knightley-t a fiatal felnőtt Briony szerepére szánta, de mikor a Torontoi Filmfesztiválon a vörös szőnyegen meglátta egy gyönyőrű ruhában, úgy érzete, tud eléggé "nő" lenni Cecilia szerepére. Igaza volt.
A kamasz Briony-t alakító Saorise Ronan fantasztikus, egyszerűen lejátszik bárkit,aki vele együtt a filmvásznon van. Elképesztően tud nézni, amivel nagy hatást gyakorol nézőjére. Romola Garai alakítása számomra átlagosnak tűnt, tény, nem volt meghatározó a szerepe, Vanessa Redgrave viszont a monológjával olyan, de olyan tökéletes, hogy borsódzik tőle az ember háta, persze jó értelemben. Nem tölt hosszú időt a vásznon, de azzal a rövikde idővel is maradandót alkot. ( S nem mellesleg nagyon egyedi befejezést ad a filmnek. )
James McAvoy játéka hibátlan, jó választás volt a szerepre. Ha azt kellene megmondanom, ki fogott meg a legjobban, mégsem őt, hanem Saoirse Ronan-t választanám. Remek, remek és remek!
Nagyon-nagyon tetszett az Atonement,mégha nem is ez lesz a legkedvesebb angol romantikus filmem, és mégha a háborús részeket kissé soknak és hosszúnak is találtam különösen Robbie Dunkirk-i tartózkodásnak bemutatását - nem tudtam átérezni a háború drámáját azokban a képekben, sokkal inkább a halott gyerekek látványát tartottam megrázónak és olyannak, ami hatni tud a nézőre-. Brilliáns operatőri munka, - érdekes vízalatti felvételekkel kiegészítve - csodás zene, csodás tájak. ( Külön kedves szívemnek, hogy a film egyik forgatási helyszíne East Sussex-ben a Seven Sisters, ahol én is jártam és ami egy olyan hely, amihez fogható kevés van ... )
Ami még érdekessé teszi a filmet, az a rendező sajátos láttatásmódja, az ahogyan nem mindig kronológiában látunk mindent, sokszor előbb tár elénk egy látszólag oda nem illő képsort, amire aztán visszamenőleg kapunk magyarázatot, sőt sokszor az is előfordul, hogy később döbbenünk rá, amit láttunk, meg sem történt, csak játszott egyet a képzeletünkkel Joe Wright és persze Ian Ewan - , csak megmutatta (-ák), "mi is lehetett volna, ha ..." A több szemszögből való történetmesélés mellett talán ez a különös dramaturgia az Atonement egyik legerősebb pillére.
Azt szerettem még ebben a filmben, ahogy a rendező a képsoraival és a zenével"átvisz" a történeten, a lágy színek,a minden percben a történethez tökéletesen illeszkedő zenei aláfestés, és a történetvezetés fonala a szokatlan dramaturgiai megoldások ellenére is egységesek, s ezek kiegészülve a tökéletes színészi alakításokkal olyan egységgé teszik az Atonement-et, ami az első perctől az utolsóig leköti nézőjét, mintegy kézenfogva vezeti végig majd' hetven év történetén.
Hadd írjak még egy gondolatot a film zseniális plakátjáról (lásd fent), amiben tulajdonképpen minden, ami ez a film, benne van. Ezt a mondatomat azonban itt és most nem szeretném megmagyarázni, de aki megnézi a filmet, utólag érteni fogja, miért mondtam és miért látom így.
Az angol romantikus filmek rajongóinak kötekező darab, aki pedig még nem "angol romantikus" - rajongó, kezdje ezzel a filmmel. Nem fog csalódni!
Lassan vége a szabadságnak és annak az időnek, amikor sok-sok filmet nézhetek a sok-sok szabadidőmben. /Na és a napi blogolásnak :(( / Két film volt még ebben a szabadság - időszakban, az egyik csak egy sokszori ismétlés, arról majd valamikor, a másik pedig még pénteken az Intim vallomások.
Jóideje megvan már, de még nem kereült sorra. Hiba volt várni vele. Már előbb ismerhettem volna ezt a különös, minimalista és mégis lebilincselően jó filmet!
Könnyű volt szeretnem, mert egyrészt szeretem a tartalmas, "valamiről szóló" filmeket, másrészt szeretem a pszichológiai témákkal - akár áttételesen is - foglalkozó filmeket, harmadrészt pedig szeretem a francia filmeket. Ez a film pedig mindezt megtestesíti.
Anna egy nap, mikor éppen a pszichiáteréhez menne az első találkozásukra, rossz ajtón nyit be és az orvos helyett annak szomszédjánál, egy adótanácsadónál találja magát. A férfinek nincs alkalma, később pedig bátorsága felfedni a kilétét, csak a harmadik találkozásnál derül ki, hogy ő nem az, akinek Anna hiszi. Csakhogy Anna akkorra már ragaszkodik William-hez és esze ágában sincs a szomszédba átmenni. Williamnek sok amit és ahogy hall, talán életében nem beszélt még neki így senki a szexualitsáról, így tanácsért ő maga fordul a szomszédos pszichiáterhez.
A beszélgetéseik alatt szépen, lassan megismejük mindkettőjük életét és látjuk, ahogy egy különös kapcsolat alakul ki közöttük. Érzünk feszültésget - bevallom, néha azt hittem, átfordul a történet egy pszichothrillerbe - érezzük a fülledt erotikát - etéren is minimalista a film, kevest mondd, sokat bíz ránk - és érezzük az így vagy úgy történő azonosulást - vagy annak lehetőségét- a két szereplővel és életükkel.
A vége pedig .... hát, meg kell nézni. De tényleg meg kell. Nekem is, újra. Mert nagyon megfogott. Remek, remek és remek! Ez minden, amit mondani tudok.
Lehet, kicsit mégis lelövöm, merre halad a történet, de hadd idézzem zárszóként mégis Patrice Leconte rendezőt, mert annyira tökéletesen összefoglalja a lényeget: "Ami a filmet szentimentális thrillerré teszi, az a titokzatosság, a bizonytalanság, a félelem, a kétely és a feszültség, mind az érzelmek köré építve. Nem merném állítani, hogy ez szerelmi történet, mert annál perverzebb, sokkal jobban eltér a tipikustól, és amellett ez a kapcsolat plátói. Élvezem, hogy a várakozásokat késleltetve elégítem ki. Számomra a leggyönyörûbb, a leginkább megindító a prelûd, vagyis annak a filmezése, ami ‘még minden elõtt történik’. Ez nem afféle szûzies szemérmesség, inkább figyelmesség kérdése, tiszteletben tartása, késleltetése ‘a pillanatnak, amikor…’ Ebben az esetben a vágynak egy fajtája lebeg a hõsök feje felett. Apránként, lépésrõl-lépésre õk maguk is felismerik, hogy mit is jelentenek egymás számára. Sejtjük, hogy mikor kezdenek egymásba szeretni. Amikor ezt a színészek ki tudják fejezni, azt nagyon felkavaró dolog filmezni.”
A ma esti filmélmény. A film, amiről nem írni kell, hanem látni azt! Különbenis, mit lehetne írni? Az életrajzot bárki elolvashatja hosszabb-rövidebb formában a neten is akár. A dalait ugyancsak meg lehet hallgatni. Meg kell venni a dvd-t és meg kell nézni. Ennyi. KELL! KÖTELEZŐ! ALAP!
(Hoppsz, és kedves Amerikai Filmakadámia, január 22-én, amikor nyilvánosságra kerül az idei Oscar - díj jelöltek listája, ne tessék Marion Cottilard-t kihagyni. Hát hogy nézne ki a lista anélkül, akinek kapnia KELL az Oscar-t a Legjobb női főszereplő kategóriában 2008-ban???? )
( Hymne á l'amour ) ( ... avagy az egyik legcsodálatosabb dal a szerelemről ...)
Az overnight egy olyan tőzsdei tranzakció elnezezése, amely egy adott napon indul és az azt követő (kereskedési)napon le is zárul. Hogy miért ezen tőzsdei művelet lett Török Ferenc legújabb filmjének a témája és címe- hiszen a tőzsde világa megannyi témajavaslatot kínálhat-, rejtély, mindössze annyi biztos, hogy a film alapötletét egy brókerrel való beszélgetés adta a rendezőnek.
Sokan tartják az Overnight-ot Török Frenec két korábbi filmjének, a Moszkva térnek és a Szezonnak valamiféle folytatásának,talán mert az abban a két filmben megmutatott generáció körülbelül az a korsztály lehet manapság, mint amibe az Overnight főszereplői tartoznak. De ez az egy magyarázat lehet csak helytálló, tekintettel arra, hogy az Overnight már nem a mi kis magyar valóságunkat mutatja be, letisztultan, realistán, hanem valami sokkal globálisabb, sokkal nemzetközibb témához nyúl. Nem véletlenül. Török Ferenc egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, szeretne külföldön jobban érthetőbb, eladhatóbb és szerethetőbb filmet csinálni, olyat, amivel az ottani mozinézők is tudnak azonosulni, merthát – és ezt már csak én teszem hozzá – az érettségire kapott használt Lada vagy a balatoni munkásszálló maximum az egykori KGST-blokk nézőközönségének nyúthatott olyan élményt, amit magukénak tudnak érezni.
Nem kis ellentmondás ezzel a filmmel kapcsolatban, amit maga a rendező nyilatkozott korábban, még a forgatás megkezdése előtt, hogy ahhoz, hogy valaki ezt a különös világot, amiben ezek a fiúk élnek megértse, hónapok kellenek. Majd eztán hozzátette, közönségfilmet akar csinálni ebből a témából. Nem vagyok benne biztos, hogy ez utóbbi sikerült.
A másik nagy ellentmondás, hogy Török Ferenc egy nyugodt filmet szeretett volna, amiben sok a csend és kevés a dialógus. Nos, ezzel a történettel ez aligha látszik megoldhatónak. Nekünk. A rendező ugyanis megoldotta. Tényleg lassabb, csendesebb és feszültségmentes lett a film. És ezáltal rossz is.
Mert kérdem én, ha valaki tudja, hogy egyetlen napja van 10 millió eurót szerezni és még ráadásul ez az a nap is,amikor egy pozitív terhességi tesztet kap egy ismerelten feladótól, az illető legalább egy jót nem káromkodik, üvölt, tör össze valamit, vagy mit tudom én? Vas Péter nem tesz semmit. Nem lenne ezzel baj, ha a mélységben érezhető lenne a feszültség. De semmi sem érezhető.
Török Ferenc a forgatás megkezdése előtt egy nyilatkozatában azt is megemlítette, van egy erős sztroija és fontosnak tartja, hogy erősek legyenek a mellékszálak is. Kérdem én, hol itt erős ez a sztori? Lehet, hogy a dramaturg kezében még az volt, de a filmvászonon már nem . Amiben elérte a célját a rendező, az a mellékszálak erőssége, pontosabban egy konkét mellékszálé, a taxisoké. Mindez persze a taxisokat megformáló színészeknek, többek közt Gyabronka Józsefnek és Mucsi Zoltánnak köszönhető. Sőt, ha jobban belegondolok, a terhesség és az abortusz mellékszála is erősre sikerült, de ez is egyrészt Bánsági Ildikó rideg nézésének és Pető Kata a témában való jártasságának köszönhető, hiszen azt a részt az ő ötletei alapján módosították olyanra, ami a filmben látható.
De ha már az erős sztorit írtam, illene azt hiszem leírnom – a korábbiaknál kicsit bővebben, ha ezt meg tudom és meg lehet tenni -, mi is a sztori. Vas Péter egy átlagos harmincas bróker, aki egy luxuslakásban él, úgy váltogatja a lányokat az ágyában, hogy sokszor a nevüket sem tudja, aki egy csupa kék és csupa szürke rideg világban tölti napjai nagyrészét, egy hipemodern irodában, számok, adatok és tőzsdei hírek között, olyan emberekkel, akik lassan már magyarul is elfelejtenek, akiknek a tárgyaló csak meeting room, a határidő csakis deadline, akiknek a zsebében Signetta helyett Mont Blanc toll van és akik nem lepdőnek meg, ha egy barátjuk 10 millió eurót kér tőlük kölcsön. Merthogy Vas Péternek pont ennyire lenne szüksége, ugyanis akad egy kis üzleti problémája, viszont a német befektetőnek azonnal kell a pénze. Egyetlen esély marad, az overnight művelet, amiben korábbi egyetemista társa, az itthonról üzleti ügyek miatt távozni kényszerült és most Bombayban élő bróker barát segít. Ebbe az elméletileg feszültségekkel teli – ebből a fimen semmi nem jön át – helyzetbe érkezik bele a boríték, benne a pozitív terhességi teszettel. Az eredeti elképzelések szerint itt Péternek zavarba kellene esnie és nagyon nem tudnia, kitől is jöhetett a küldemény, de hamarosan egyértelmű lesz számunkra, hogy Péter pontosan tudja, ki a feladó, és nem áll neki ki tudja hány lányt felhívni.
Közben találkozunk a taxisokkal, megismerjük Péter kollegáját, akit Eszenyi Enikő alakít és aki nagyon fura ebben a szerepben, igazából egy „tőr-zúzós” jelenetben önmaga csak, találkozunk Péter főnökével, Máté Gábor személyében, megismerjük a német befektetőt játszó Hans Zieschler-t, aki szerintem a legjobbat alakítja a filmben – a szerepet eredetileg Joachim Król kapta volna, akit a Szomorú Vasárnapból ismerhetünk - , és megismerjük a másik nemzetközi szereplőt, Roopak Saluja-t, aki egy bombay-i brókert játszik.
Hát ennyi a történet, amiben Bodó Viktor a főszereplő, akinek a játéka számomra semmyilen volt, a már korábban említett érzelemhiány miatt. Nyilván rendezői utasítást követett, de hogy ez sem az általa játszott karakternek, sem a filmnek nem tett jót, az biztos.
Hadd említsem meg még a stáb két tagját, akik miatt nagyon tudom szeretni ennek a filmnek a hangulatát. Egyikük Hujber Balázs látványtervező (korábban a Kontroll-ban is ő volt felelős a látványért ), másikuk pedig Garas Dániel, a film operatőre, nem mellesleg fotós előképzettséggel és immár 4 korábbi Török Ferenccel közös filmmel a háta mögött. Ők tették olyanná ezt a filmet, amiért és ami miatt lehet szeretni. A képek, a látás- és láttatásmód miatt. Mert ebben ez a film nagyon különleges, a vonalaival, a parabolaantennáival és a nyakkendőivel. Ezek hangsúlyozása és a teljes képi világ mestermunka a szememben.
Sajnos, a reklámokat így is, ebben a különös képi világban is el kell viselnünk, nem mondom, hogy olyan szembetűnőek, mint Sas Tamás filmjeiben, de ott vannak, ésgarantált , hogy a film végén el fogjuk tudni sorolni legalább néhány sponzor nevét. ...
Szeretem a magyar filmeket és bizalommal vagyok irántuk, néha olyannyira, hogy látatlanban megveszem a dvd-kiadást. Így volt ez az Overnight-tal is. Egyetlen dolog miatt nem bántam meg. Pontosabban egyvalaki miatt. Az illetőt Garas Dánielnek hívják.Az ő munkája az, amiért érdemes megnézni ezt a filmet. Ennyit adott nekem az Overnight. Mást? Nem.
Úgy megnézni egy Bob Dylan életéről szóló filmet, hogy nem ismerjük Bob Dylan életét, elvikeben nem lenne nagy dolog, merthát majd megismerjük a filmből. Gondoltam én, naivan. Annyi előzetes ismeretem volt Dylan-ről, hogy úgy tíz dalát ismertem. Ez minden. Na így nem lehet ezt a filmet megnézni, illetve azt lehet, de érteni ... Aligha.
Ez a film ugyanis nem egy "hagyományos" életrajzi film, hanem egy audiovizuális ingerhalmaz Dylan dalaival és életének néhány főbb állomásával úgy ,hogy Dylan egyetlen dalt énekel a filmben és egy villanásra szerepel csak, a film leges-legvégén. És akkor még tegyük hozzá, hogy Dylan-t egyszerre hat színész, pontosabban öt színész és egy színésznő kelti életre. S mindezt messze nem kronológiában teszik... Ugye, mondtam én, hogy különös film.
Öt színész tehát és egy színésznő. Hadd kezdjem vele, Cate Blanchett-tel, akinek Dylan alakítását a velencei filmfesztiválon a zsűri nagydíjával jutalmazták. Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy Oscar-szagúnak tartják az alakítását és annak ellenére, hogy valóban az ő alakítása képezi a film gerincét, nekem mégsem teszett annyira, egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy egy nőt látok. Talán jobban kellett volna ismernem Dylan-nek azt az oldalát, amit ő testesít meg. A törékeny, feminim oldalát. Mert akik ismerik őt, azt mondják, pontosan olyan, mint ahogy Blanchett játsza.
Az előbb azt írtam, Blanchett Dylan egyik arcát játsza a sok közül. Ez ugyanis a film koncepciója. Hat személy - egyikük neve sem Bob Dylan - eljátszik hat karaktert, akik tulajdonképpen Dylan egy-egy arcát, az életének egy-egy momentumát mutatják meg.
Marcus Carl Franklin, egy 14 éves afro-amerikai kisfiú nyitja a filmet, akit történetesen Woody Guthrie-nak hívnak a filmben, akit pedig - mint azt mostmár tudom - Dylan a tanítómesterének tartott és aki egy 1967-ben elhunyt amerikai folkénekes volt.
Dylan Arthur Rimbaud iránti tiszteletének jeléül bekerült a filmbe egy Arthur nevű karakter, akit Ben Whishaw játszik. (Bevallom, őt nem ismertem korábban.) A harmadik színész, Christaian Bale, aki két karaktert is alakít a filmben, egy folkénekest és egy lelkipásztort. (Természetesen mindkettő Dylan egy-egy arca ... )
A Heath Ledger által játszott karakter, Robbie, tükrözi Dylan magánéletét, házasságát. És végül Ricahrd Gere, aki szintén két oldalát mutatja be Dylan-nek, bár egy szerepben, egyrészt - na ezt aztán nagyon nem tudtam, ebből is látszik mennyire nem ismertem Dylan-t - benne testesül meg Billy utalva ezzel Sam Pekinpah Pat Garrett és a Billy kölyök című filmjében játszott szerepére, illetve Dylan életének azon időszaka, mikor a motorbalesete után elvonult a világtól.
Hat színész tehát, hat karakter, akik tulajdonképpen mind Dylan - (ek - sicc!), gyorsan pergő képsorok, hol fekete-fehérben, hol színesben, zene minden mennyiségben - engem, a "laikust" simán megtévesztve, merthát én bármelyik dalról elhittem volna, hogy Dylan énekel - , híradós bejátszásokkal elmesélve némi politika ( Vietnám ) és közbe - közbe jópár Dylan idézet. /Egy közülük nagyon meg is tetszett : I accept chaos. I'm not sure whether it accepts me. - Elfogadom a káoszt. Nem tudom, a káosz elfogad-e engem. - Még több Dylan idézet itt.)
Nagyon - nagyon különös ez a film, és nagyon kellene hozzá ismerni Dylan életét, különben zavaros és nehezen érthető. Én úgy néztem végig, hogy hagytam magam a zene által elragadtatni - lett is egy újabb Dylan "szeretem-dalom", az I want you (Klikk a címre és már hallhatod is :) - élveztem az idézeteket és közben olykor-olykor azt is tudtam, miről szól a film. Azóta, hogy beleolvastam az életrajzba, sokkal világosabb minden. Most kell majd újra megnéznem, s akkor már sokkal,de sokkal jobban fogom tudni értékelni.
Érdekes ez, mikor még nem láttam a filmet, arra gondoltam, biztosan olyan film lesz, aminek a megnézése után a "laikus" elkezd Dylan-t hallgatni, elkezd iránta érdeklődni. Ez a "tippem" bejött. Mostmár csak arra a tézisemre keresem a választ, hogy egy Dylan-t ismerő és szerető, teszem azt rajongó, mit mondd erre a filmre.
Nálam mindenesetre "célba ért" Todd Haynes filmje, mégegyszer el fogom olvasni az életrajzot, meg fogom nézni Dylan honlapját és aztán majd a filmet is újra- Addig pedig többet fogom őt hallgatni, - már azt a körülbelül tíz dalát, mit ismerek - és örülök, hogy megismerhettem. (Vagy legalább lett némi fogalmam róla.) Szerintem ezzel sokan leszünk még így. Csak tessék egy kicsit utánanézni a film megnézése előtt, hogy ki is az a Bob Dylan. S aztán megnézni ezt a nagyon különös,de a gondolatokból kiverhetetlen filmet.
" All I can do is be me. Whoever that is. " / Bob Dylan /
...avagy S.O.S Szerelem.Tényleg véletlenül lett ez az év első filmje. Még éjfél előtt Barbarával beszélgettünk telefonon és közben kapcsolgattunk ide-oda. Mivel nem egyforma előfizetésünk van (ő UPC és UPC Direct- vagyis műholdas tv) más adóink vannak, ígyhát szépen öregesen kitárgyaltuk, hogy egyikünknek sem jobb, mert alig-alig akad értékelhető műsorszám. Na de majd a „meglepetésfilm” az HBO-n, éjfél után. Ami persze, csak annyiban meglepetés, hogy ilyenkor van a premierje a szokásos vasárnap este helyett, de aztán ugyanúgy kismilliószor megtekinthető majd, mind a nem-meglepik. Biztos voltam benne, hogy én aztán nem állok neki éjfél után filmezni, de végül a nagy durrogás miatt kompomisszumot kötöttem magammal, belenézek, mi az, aztán meglátjuk.
Mikor megláttam, hogy az S.O.S Szerelem, akkor – természetesen csak a durrogás miatt – gondoltam, egy darabig nézem,amíg csend lesz és nyugodtan tudok aludni. Legközelebb háromnegyed kettőkor a végefőcímnél néztem az órára.... Hát így lett 2008 első filmje az S.O.S. (Barbarát még nem hívtam, csak akkor negyed egy fele, nézték, de a véleményét még nem tudom...)
Most, hogy újra megnéztem, megint eszembe jutott Sas Tamás – a rendező – nyilatkozata, ami az egyik legpökhendibb nyilatkozat volt, amit valaha rendezőtől olvastam – jó,olyan sokat nem olvastam-. Mondván, ő zseniálista alkotott, mennyi nézőt bevitt a moziba, míg az ugyancsak tavalyi magyar közönségfilmnek szánt Lora – nálam az év filmje, lásd lentebb – csak 70 ezer nézőt és a Lora amúgyis szar. (Bár ugyanezt mondta a Nagyítás című filmről. Zsigerből leszarozni Anotnioni-t. Bravó!) Szóval, eszembe jutott ez a nyilatkozat és egy másik mellé, amit nem olyan régen olvastam a Debrecen Online-on (véletlen odakeveredés okán), ahol a cikk szerzője egészen pontosan ezt írta a filmről:
"Sas Tamás nyilatkozataiból rendre kiderül, hogy amolyan missziós tevékenységnek, mondhatni életcélnak tekinti, hogy visszacsalogassa a nézőt a magyar filmekhez. Az igyekezet mindenképp respektálható, az azonban egyelőre rejtély számomra, hogy ezt milyen formában véli megvalósítani. Vagy képzelt közönségét hiszi mentálisan teljesen visszamaradottnak, vagy ami hasonlóképp siralmas, rendezőként ennél a színvonalnál képtelen magasabbra szárnyalni. Új filmje közhelyszerű, kínos párbeszédek, giccses videoklipek, reklámbetétek és a rosszul megírt forgatókönyv eredményeként helyüket szerencsétlen módon keresgélő színészi alakítások félresikeredett egyvelege. Lehetséges, hogy ez az üdvözítő út?"
Most , mivel Sas rendkívül ellenszenves, az írónak kellene igazat adnom, de nem tudok teljes mértékben. Mert mégiscsak bevitt egy halom nézőt a film a moziba (többet, mint a Lora, ez tény) és a sok hülye arcba mondós reklám és primitív poén ellenére is szórakoztató tudott lenni!
Szeretem én a komoly, sokatmondó, tartalmas filmeket, de vannak helyzetek – január első napjának első órája, vagy egy fárasztó munkanap estéje – amikor ilyen kell. És bár tényleg nagyon Randiguru – kíváncsi vagyok, mi lesz az ügy kimenetele – mégis megvették a jogait külföldre, tán mégis újraforgatják (Bár Sas már a Szerelemtől sújtvánál is ezt mondta, aztán semmi nem lett belőle, eddig.)
Eszem ágában nincs védeni Sas-t, mert az S.O.S nem JÓ film, de szórakoztató. Minden hibája ellenére is az. Kíváncsian várom a Sas-futószalag újabb Valentin-napi filmjét, a 9 és fél randit. A főszereplők tekintetében sok meglepi nem lesz (Fenyő Iván, Kovács Patrícia, Hevér Gábor – utóbbit nagggyon szeretem, a hangját pedig különösen) - egek, egy magyar film, amiben nincs Csányi... !!! :) a tartalomban meg... olvastam, meglátjuk.
Másodszori megnézés után úgy döntöttem, dackorszakomba lépek és szembe megyek minden, ezt a filmet élesen kritizáló és lehúzó nézővel. És teszem ezt azért, mert ez a film nekem TETSZETT! És akkor a magyarázat.
Lehet magyar filmeket szidni, ócsárolni, sőt, azt kell mondjam, divat lett ezt tenni, ha kell, ha nem. De lássuk már be, hogy annak, aki pusztán kikapcsolódni kíván, nem keres mély értelmet, komoly tartalmat, nagy légi- és vizicsatát, gyors autókat és még sorolhatnám, annak ilyen film kell, mégha amúgy máskor igenis megnéz számos művészfilmet vagy egyéb, sokkal többre tartott alkotást is. És igen, ez elé a film elé úgy kell leülni, hogy ki akarunk kapcsolódni, nem várunk semmit, pusztán csak szórakoztatást. Mert ha így nézzük ezt a filmet, akkor igenis ki lehet jelenteni, hogy ennek a kritériumnak tökéletesen megfelel.
Ehhez kellett Csányi Sándor – jó, tudom, elcsépelt, hogy ő az örörk szépfiú és mennyivel hitelesebb volt „jópasiként” a Gerit alakító (ha jól tudom, elsőfilmes) Nagy Péter, mert nem köszönt vissza belőle a Magyarországon tanuló zsidó fiú, aki becsapja a lányokat ( Állítsátok meg Terézanyut) vagy a vidéki ripacs, aki hipp-hopp leveszi a lábáról a pesti dramaturgnőt ( Csak szex és más semmi). Igen, hozzánőttek ezek a szerepek, de pont ezért volt jó ebben a filmben. Mégha megszokott, mégha elcsépelt, mégha nagyon „csányisándor”, akkoris. Inkább volt nekem idegen mint Zsarátnok város jegyzője, mint egy „szerelemközvetítő iroda” vezetője. És kellett a szórakozáshoz Fenyő Iván, – más filmjeiben (többek közt Szabadság, szerelem) nem tetszett ennyire – aki a bunkó gazdag srác szerepét fantasztikusan alakította és aki azután az alakítás után később a filmben, mikor kissé máshogy láttuk, már nem is tűnt olyan hitelesnek. És kellettek nagyon jó mellékszereplők , ha szabad őket a „mellék-„ jelzővel illetni, kellett Kovács Patrícia – na jó, ő azért inkább főszereplő - , akin abban a bizonyos bankreklámban is rendre jókat derülök,és aki Sas Tamás „magán” színésznője, hiszen együtt dolgoztak a Szerelemtől sújtva című moziban ( annak a forgatókönyvét is megvette Hollywood, noha az messze nem volt vígjáték) és most együtt forgatják az újabb magyar Valentin – napi love stroyt,a 9 és fél randit (Lehet, hogy Sas lesz az aktuális Valentin-napi rendező???).Vagy említsük meg Varga Boglárkát, aki tündérien játszik, de még a sokkal kisebb szerepekben feltünő nagyok is tapsot érdemelnek az ujjagyakorlatként eljátszott szerepekért, amikkel mégis tudtak nevettetni. Gondolok itt Szacsvay Lászlóra, Hernádi Juditra vagy Benedek Miklósra.
Igenis jó ez a film, egy egyszerűnek induló és végül ügyesen megcsavart sztorival, amire nem csoda, hogy küldföldről annyian rábuktak. (Pech, hogy hajaz a történet a Randigurura, és bár anno Yann Samuel is elmondta, hogy ő előbb kedzete el írni a Szeress, ha mersz forgatókönyvét, mégis mindig azzal gyanusították, hogy az Amélie-t koppintotta le. Szóval, pech a hasonlóság, mégha nem is olyan erős, mert ha ez a film Amerikában befut, nagyon meg fogják kapni a magukét a forgatókönyvírók a plágiumokra oly’ érzékeny Ámerikában.)
Igenis jó film, mert lehet rajta nevetni, jól sikerültek a beszólások, - mégha nem is lesznek olyan klasszikusok, mint az Üvegtigris beszólásai – és jó ez a film, mert az tud lenni, aminek gyárották, egy szórakoztató film.
Ami a rendezőt illeti, nem szívlelem túlságosan, ebben az is közrejátszik, amit és ahogyan korábban nyilatkozott többek közt erről a filmről, a Nagyításról és a Loráról, korábbi munkáit nem tartom nagyra, és azt hiszem, hogy ez a film sem annyira az ő, mintsem inkább a két forgatókönyvíró - Szurmai János és Agnes Fernandes-érdeme. Én nekik köszönöm a másfélóra kikapcsolódást a hétköznapok sűrűjéből.
A film zenéje jól összeválogatott anygag, bár volt talán két dal, ami kicsit kilógott a sorból, - az érezthetően magyar előadó(k) által énekelt angol dalokra gondolok – viszont örvendetes, hogy helyett kapott a dalok között a Magna Cum Laude Vidéki Sanzonja vagy – az én egyik személyes nagy kedvencem – a Quimby Most múlik pontosan c. dala. Kicsit mások, mint a megszokott filmzenék. Ami az instrumentális részeket illeti, itt-ott az volt az érzésem, hogy a szerző kicsit sokat hallgatta Craig Armstrong filmeznéjét, amit a Love Actually-hoz írt, néha nagyon hasonlított a zene, de nagyon illett a sztorihoz, az kétségtelen.
Sajnos, a reklámok itt is nagyon szembetűnöek, ennyi szépséghibája azért van a dolognak, csak remélni lehet, hogy ezen a problémán egyszer felül tud kerekedni a magyar filmipar – jelzem, csakhogy sokadszorra is a Lorát, a kedvencet hozzam fel példaként, ott ezt Herendi Gábor sokkal jobban tudta kezelni.
A dvd-kiadás nem sikerült a legjobban, a kép sokszor szemcsés és életlen, néha csúnya, fehér pontocskák jelennek meg a képen. A hang (5.1) nagyon szépen szól.
Összességében igenis jó film az S.O.S szerelem, csak nem kell sokat várni, csak egyszerűen le kell ülni a tv elé, és kikapcsolódni akarni egy vígjátékkal. Ha nem akarunk többet, akkor ezt garantáltan meg fogjuk kapni. Tehát a kulcs a film élvezetéhez: nem elvárni semmit, csak élvezni a történetet!!
"And by the way, everything is writeable about if you have the guts to do it, and the imagination to improvise. The worst enemy to creativity is self-doubt." (Sylvia Plath)
