Hihetelen idétlen lett ennek a filmnek a címe, bár nyilván, aki magyarosította, viccesnek találta, hogy Bobby és Peter Farrelly egy korábbi vígjátékának, a Nagyon nagy Ő-nek a címére hajazó címet bírt kitalálni.
Aki ismeri a rendezőpárost, tudja, náluk nem vígjáték a vígjáték testnedvek, büfi, puki, stb nélkül, s etekintetben most sem hazudtolták meg önmagukat. A Neil Simon darabja alapján készült film főszereplője az előbb említett kevésbé gusztusos dolgokon kívül (még) Ben Stiller - aki miatt tulajdonképpen én bevállaltam ezt a filmet, bár tény, Neil Simon neve is ígéretesen hangzott - , Malin Akerman és Michelle Monaghan. A történet szimpla, Eddie mást sem lát maga körül, csak boldog párokat, ismerősei is rendre emlékeztetik rá, bizony ideje lenne megnősülni. A kényszer akkora, hogy Eddie döntő lépésre szánja el magát, pár hét ismeretség után elveszi feleségül Lila-t. Innentől lesz "Keresd a nőt" - módon vicces a film - szintén a Farrelly testvérek rendezték azt is -, hiszen két egymást alig ismerő ember összezárva egy nászút erejéig, hát bizony tud megmosolyogtató, sőt megröhögtető helyzeteket előidézni, de csak annak, aki a Farrelly- tesók sajátos - már említett - poénjait legalább egy film erejéig képes felszabadultan élvezni.
A fordulópontot Eddie és Miranda találkozása hozza a történetbe és innetől nekem már csak egy darabig tudott vicces és érdekes lenni a kialakuló szerelmi háromszög. Talán az zavart, hogy szinte végig egy helyszínen, a tengerparton játszódik a történet, vagy az zavart, hogy olyan nagyon nem is játszódik már. Belassultak a poénok, kiszámíthatóvá vált az innentől nagyon sablonos történet, és ezen a végén "csavarként" megjelenő Eva Longoria Parker sem tudott már változtatni, holott az ő vászonra lépésénél kellett volna - gondolom én - a fejünkre csapni, hogy "ez mekkora poén!".
Ben Stiller tökéletes, mint mindig, és a női főszereplőkre sem lehet panasz. Csak a minden meglepetéstől mentes , sablon - második órára.
Ennek ellenére azt gondolom, kellemes szórakozás is lehet ez a film, nem kell tőle sokat várni és toleránsnak kell lenni a Farrelly - féle poénok iránt. Ha ez sikerül, akkor agykikapcsolós, néha nevetős két órában lesz részünk, mégha ezúttal nem is kapjuk azt, amit a rendező (és testvér) páros korábbi bombasikereitől, az Én és Én és az Irén-től, vagy a talán legkimagaslóbb Keresd a nőt! - től.
Részemről 10/5. Imdb részéről 5.9. Azért elmegy.....
1 megjegyzés:
No ezen nem szrakoztam. A mozibana nézők se röhögtek. A tavalyi év egyik legjobbja.
Megjegyzés küldése