Édes November

Régi adósságomat törleszettem, amikor végre megnéztem ezt a filmet, amit mintha valami hatalmas misztikum lengne körül, vagy tán nem is ez a jó szó, de tény, akik látták, nagyon jelentőségteljesen tudják kérdezni a "tudatlanoktól", hogy "Te még nem láttad??". Nem értem, mire ez a felhajtás. Tényleg nem értem.

A történet alapja viszonylag egyszerű és még csak azt sem lehet mondani, hogy nem láttunk még effélét soha. Nelson - Reeves - egy munkamániás reklámügynököt alakít, akinek természetesen semmire sincs ideje, rettentő fontos és elfoglalt a nap minden egyes másodpercében, s eközben - ahogy illik "fontoséknál" - elfelejt élni. A véletlen sodorja útjába Sara-t egy KRESZ - vizsga alkalmával, azt a Sara-t, aki - ez sem lesz meglepő - maga az életvidámság, aki a leges-legapróbb dologkban is képes meglátni a csodát, s aki - nyilvánvalóan - gyökeres ellentéte Nelson - nak.

Talán nem is történne semmi érdekes velük, ha Sara nem kérné meg Nelson-t, hogy töltse vele a novembert. Ne dolgozzon, felejtsen el mindent, amit eddig tett, ahogyan eddig élt és legyen vele. Természetesen Nelson minderről hallani sem akar, de aztán hogy, hogy nem mégis azon kapja magát, hogy Sara- nál ébred. November elsején...

Azért írtam csak le pár szóban, mi is a történet, hogy némi kedvet csináljak hozzá. S aztán most jön némi kedvelvevő. Ugyanis a várakozásaimat messze alulmúlta a film. Nem lenne vele semmi baj, ha nem ez lenne ebben a témában a kismilliomodik. Persze, egy szóval sem mondom, hogy míg néztem, nem fogadkoztam, hogy majd máshogy fogok élni, és majd meglátom az életben az apró csodákat stb, de a végére ráébredtem, hogy ezt már korábban vagy egy tucat filmnél megtettem...

Érzékelten dög lennék, ha azt mondanám hogy nem érintett meg a történet, hiszen a benne rejlő fordulat és hangulatváltás nem hiszem, hogy bárki lelkét érintetlenül tudta volna hagyni. Mindössze annyi a baj, hogy nagyon meg akarták üzenni, hogy éljünk, hogy Carpe Diem! Nem tehetek róla, azonnal a Griffin És Phoenix eröltetett üzenetközvetítési stílusa jutott eszembe róla. Könyörgöm, hadd szürjem le én, amit akarok! Sokkal többre tartok egy olyan filmet, amin napokig pörög még az agyam, amit napokig lehet fejtegetni. Itt nincs meglepetés. Arcunkba csap a mondanivaló, ráadásul többször, többféle okosság formájában is. Ha soha korábban nem láttam volna hasonló "romantikus film komoly üzenettel" kategóriájú filmet, most egekig magasztalnám az Édes Novembert. Így csak kipipálom, azzal a megjegyzéssel, hogy egy jópofa ötlet, extra sok sziruppal.

Egy próbát megér, tán többet is. De hasonló témakörben sok, lényegesen kiemelkedőbb alkotás született már. Az Édes Novembernek marad az erős középmezőny.