Ian McEwan 2001-ben írta meg a film alapjául szolgáló azonos című regényét, ami akkor Nagy-Britanniában hatalmas sikert aratott, több díjra is jelölték és nem volt meglepő, hogy a metrón, egyéb tömegközlekedési eszközökön órákat utazó britek kezében az aktuális napilapok mellett az Atonement ( a szó jelentése: megbékélés, vezeklés) volt a leggyakrabban látott olvasmány. 2006-ban az írót plágiummal vádolták, ami alól aztán később felmentették, de a botrány talán még nagyobb sikert hozott a könyvnek.
Ewan nem egy írótársára is nagy hatást gyakorolt a könyv, nem kisebb személyiség, mint John Updike amerikai író például azt mondta a regényról, hogy azt egy amerikai író képtelen lett volna megírni. / További érdekességek a filmről itt. /
Joe Wright készítette el a regény filmváltozatát, akinek volt már némi gyakorlata az angol romantikus regények filmrevitelének terén, lévén, hogy 2005-ben ő volt a Büszkeség és Balítélet című film rendezője, amiért BAFTA díjjal jutalmazták 2006-ban.
Az Atonement egy testvérpár, Cecilia (Keira Knightley) és Briony (gyerekkorában Saoirse Ronan , később Romola Garai végül Vanessa Redgrave) története, sok-sok évtizeden átívelő romantikus történet, ami a '30-as években indul és 1999-ben ér véget. Van a történetnek - természetesen - egy férfi főszereplője is, Robbie, akit James McAvoy alakít brilliánsan.
A történet, ahogy írtam, a 30-as évek Angliájában indul, Robbie a gondnok fia reménytelenül szerelmes Ceciliába, aki látszólag nem viszonozza az érzelmeit .. Látszólag ... Cecilia 13 éves húga látvány a kettőjük közt folyó különös viszonyt, arra a következtetésre jut, hogy Robbie mániákus és testvére veszélyben van. Ebben csak megerősíti egy levél elolvasása, amit Robbie Ceciliának írt illetve más, olyan esemény is, aminek a szemtanúja lesz. (spoiler lenne leírni...) Briony eztán megvádolja Robbie-t valamivel, amit nem követett el, s így Robbie előbb börtönbe, majd a frontra kerül, távol Ceciliától, s persze, tőle is.
Briony súlyos titkát évtizedeken át kénytelen hordozni, a háborúban ápolónőként majd később híres írónőként is. S természetesen nem csak a saját lelkiismeretével kell elszámolnia, hiszen ott van Cecilia, a nővére és Robbie is....
Keira Knightley nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, mégis azt kell mondjam, remek alakítást nyújt a filmben. Joe Wright korábban, még a Büszkeség és Balítélet forgatása közben már tervezte az Atonement-et, akkor Knightley-t a fiatal felnőtt Briony szerepére szánta, de mikor a Torontoi Filmfesztiválon a vörös szőnyegen meglátta egy gyönyőrű ruhában, úgy érzete, tud eléggé "nő" lenni Cecilia szerepére. Igaza volt.
A kamasz Briony-t alakító Saorise Ronan fantasztikus, egyszerűen lejátszik bárkit,aki vele együtt a filmvásznon van. Elképesztően tud nézni, amivel nagy hatást gyakorol nézőjére.
Romola Garai alakítása számomra átlagosnak tűnt, tény, nem volt meghatározó a szerepe, Vanessa Redgrave viszont a monológjával olyan, de olyan tökéletes, hogy borsódzik tőle az ember háta, persze jó értelemben. Nem tölt hosszú időt a vásznon, de azzal a rövikde idővel is maradandót alkot. ( S nem mellesleg nagyon egyedi befejezést ad a filmnek. )
James McAvoy játéka hibátlan, jó választás volt a szerepre. Ha azt kellene megmondanom, ki fogott meg a legjobban, mégsem őt, hanem Saoirse Ronan-t választanám. Remek, remek és remek!
Nagyon-nagyon tetszett az Atonement,mégha nem is ez lesz a legkedvesebb angol romantikus filmem, és mégha a háborús részeket kissé soknak és hosszúnak is találtam különösen Robbie Dunkirk-i tartózkodásnak bemutatását - nem tudtam átérezni a háború drámáját azokban a képekben, sokkal inkább a halott gyerekek látványát tartottam megrázónak és olyannak, ami hatni tud a nézőre-.
Brilliáns operatőri munka, - érdekes vízalatti felvételekkel kiegészítve - csodás zene, csodás tájak. ( Külön kedves szívemnek, hogy a film egyik forgatási helyszíne East Sussex-ben a Seven Sisters, ahol én is jártam és ami egy olyan hely, amihez fogható kevés van ... )
Ami még érdekessé teszi a filmet, az a rendező sajátos láttatásmódja, az ahogyan nem mindig kronológiában látunk mindent, sokszor előbb tár elénk egy látszólag oda nem illő képsort, amire aztán visszamenőleg kapunk magyarázatot, sőt sokszor az is előfordul, hogy később döbbenünk rá, amit láttunk, meg sem történt, csak játszott egyet a képzeletünkkel Joe Wright és persze Ian Ewan - , csak megmutatta (-ák), "mi is lehetett volna, ha ..." A több szemszögből való történetmesélés mellett talán ez a különös dramaturgia az Atonement egyik legerősebb pillére.
Azt szerettem még ebben a filmben, ahogy a rendező a képsoraival és a zenével"átvisz" a történeten, a lágy színek,a minden percben a történethez tökéletesen illeszkedő zenei aláfestés, és a történetvezetés fonala a szokatlan dramaturgiai megoldások ellenére is egységesek, s ezek kiegészülve a tökéletes színészi alakításokkal olyan egységgé teszik az Atonement-et, ami az első perctől az utolsóig leköti nézőjét, mintegy kézenfogva vezeti végig majd' hetven év történetén.
Hadd írjak még egy gondolatot a film zseniális plakátjáról (lásd fent), amiben tulajdonképpen minden, ami ez a film, benne van. Ezt a mondatomat azonban itt és most nem szeretném megmagyarázni, de aki megnézi a filmet, utólag érteni fogja, miért mondtam és miért látom így.
Az angol romantikus filmek rajongóinak kötekező darab, aki pedig még nem "angol romantikus" - rajongó, kezdje ezzel a filmmel. Nem fog csalódni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése