Utóirat:szeretlek

Egy korábbi xpress-es írás, amíg végre filmhez jutok ezen a rohanós héten...

Nagyon – nagy várakozással tekintettem a film elé és körülbelül pont akkora csalódást is okozott. Előszőris az a baj ezzel a filmmel, hogy kissé téves a kategória-besorolása. Számomra ugyanis egyletalán nem vígjáték. Hogy mennyire romantikus, csak nézőpont kérdése, én annak sem tartom. Imdb-n olvastam róla olyan kategória-megnevezést is, hogy fantasy. No, az aztán végképp nem, hacsak nagyon nem olyan beállítottságú valaki, hogy valamiféle összeesküvéselmélet megalkotásával ráhúzza erre a filmre a fantasy megnevezést. Én egyszerűen csak egy rosszul sikerült filmnek nevezném, nem másnak.

(Talán enyhén spoileres lesz, amit írok, de csak nagyon enyhén és semmit sem fog elvonni a film élvezhetetlenségi értékéből)Adva van a filmben egy boldogtalan, magányos 30-as nő, akinek van egy drogos ( leszokóban lévő) öccse, aki sokkal világosabban látja az élet nagy kérdéseit, mint a józanéletű nővére, aztán van a filmben egy ex-férj, aki képtelen elszakadni ex-feleségétől s ez vélhetően és láthatóan fordítva is így van, ami abban testesül meg, hogy rendszeres közös vacsora és „fussunk össze”-szeánszokat tartanak, aztán van még egy barátnő a képben és a kulcsfigura, egy fiatal srác, akivel Lou pár órányi ismeretség után máris vad szeretkezésbe kezd, nem lévén tekintettel sem a korkülönbségre, sem arra, hogy ő egy egyetem alkalmazotja, míg a fiú egy potenciális hallgató. Nagyjából ennyi a szereplőgárda, a film pedig nem más, mint az ő életük egy darabja, meglepőnek szánt, ám inkább kiszámítható és szánalmasan közhelyes fordulatokkal.

Amiért a gyenge történet mellett már nagyon korán halálra ítéltem magamban ezt a filmet az az, - és ez tudom, nagyon szubjekítv dolog - , hogy Laura Linney magyar hangja Kubik Anna, akit én magyar hangként legutoljára Isabelle Huppert hangjaként hallottam a Zongoratanárnő című zseniális moziban és mivel sokszor láttam azt a filmet, képtelen voltam elvonatkoztatni a karaktertől – persze, van is bennük némi párhuzam -, és így teljesen más hatást ért nálam el a film, mint valószínúleg másnál fog.

Mindettől függetlenül számomra ez a film egy kategóriák közt vergődő, unalmas, vontatott mozi, egyetlen pozitívumként a fényképezését és a zenéjét emelném ki.

Párszor elhangzik a filmben az a kifejezés, hogy „lábvíz-szagú élet”. Én inkább a filmre mondanám, hogy lábvíz-szagú... és egyszer is nehezen nézhető.