Férj és férj

Valahogy úgy hozza a sors, hogy mindig belebotlok Adam Sandler filmjeibe, pedig esküszöm, nem tervezem tudatosan a teljes életművének kivesézését. Viszont ha már így van, be kell látnom, hogy minél több filmjét látom, annál inkább nem értem a hőzöngőket, akik olyan nagyon leszólják őt. Ezt a meg nem értésemet csak igazolta ez a film, amiben Sandler egy kifejezetten szerethető figurát játszik, kifejezetten szerethetően. Az a tény pedig, hogy Kevin James a partnere, csak méginkább arrafele viszi ezt a filmet, hogy az „igenis jó” kategóriába soroljuk, mivel ők ketten együtt tökéletes párt alkotnak, s ezt most bármiféle áthallás elkerülése végett a színészi játékukra mondom.

Egy hangyányit a Zöld kártya című klasszikus vígjátékra hajaz a történet, jócskán megfűszerezve „Ámerika” összes a másság témakörében fellelhető sztereotípiájával. Néhol az az ember érzése, hogy talán komolyan kellene venni ezt az egészet és átgondolni, hogy ez akkor most egy „hasfogósan nevetős” vígjáték vagy esetleg egy kicsit magát komolyan venni akaró vígjáték. Azt hiszem, ez az, amit nem sikerül a film majdnem két órája alatt eldönteni. Merthogy bizony vannak itt tényleg nagyon jó poénok, amiken igazán lehet szívből nevetni, s ami külön erénye a forgatókönyvnek, hogy a poénokat nem egy kupacba sűrítve kapjuk, hanem szépen elrendezgetve, hogy a film minden szegletébe jusson belőlük.S persze a poénokon felül van jócskán morális tanulság a barátság, a másság és szolidaritás témakörében, talán mindebből egy picit több is a kelleténél.

Sokan ráhúzták erre a filmre a „meleg –film” jelzőt. Nem kell nekik hinni. Messze nincsen erről szó. Ez csupán egy remekbeszabott vígjáték, amiben történetesen két hetero jóbarát eleinte csak „ártatlan trükk - alapon”, később pedig már mint „nincs más választás - alapon” élettársi kapcsolatra lép, csakhát történetesen a két jóbarát azonos nemű. Ennyi ebben a filmben az, amitől „meleg-film”, s persze néhány egy meleg rendezvényen játszódó résztől. De mindezeken túl csupán egy vígjáték, ami a másság témakörében hatalmas poénokat durrogtat. De azért attől még nem egy Túl a barátságon vagy egy Fiúk a klubból.

Ha nem is a legjobb Adam Sandler vígjáték, bár őszintén, jelen pillanatban nem tudom, jobb –e nála bármelyik is, de egy kétségkívül kellemes kikapcsolódést nyújtó, akár többször is nézhető, és rendkívül szórakoztató film, ami összességében nem akarja magát túl komolyan venni,s ha felhőtlenül akarjuk élvezni, akkor nekünk sem kellene komolyabbnak akarni látni, mint amilyen valójában.