Egyetleneim

A tegnap esti maraton másik fele, szó szerint csak fele, mert fél óráig bírtam. Ez két okból lehetséges:

• Egy: nem volt jó a film
• Kettő: nem voltam elég friss ehhez a filmhez.

Nem tudom. Egy biztos, egy állítólagos sikerkönyv - az állítólagos annak szól, hogy én nem ismerem s abban sem vagyok 100%-ig biztos, hogy valóban akkora siker volt, de mintha ezt olvastam volna - meglehetősen rendhagyó adaptációja, amiben - néha az volt az érzésem - nagyobb szerepe van a zenének, mint az effektív történetnek.

A koncepció egyszerű, csajozni kéne, de hogyan? Körülbelül ennyi a sztori. Én idáig jutottam benne. Mert zavart a zene - túl tempós, túl pörgős, túl alternatív este fél 11-kor - , mert zavart a sok, számomra olykor értelmetlennek tűnő gyors vágás és mert nem tudtam mit kezdeni a képi világ egyes elemeivel sem. Összességében semmivel sem. A filmmel sem.

A tavalyi Filmszemle óta kíváncsi vagyok erre a filmre, de azt kell mondjam, csalódtam. Ha szabad ilyet egy nyolcvan perces film 30 percének megnézése után mondani. Pedig nulla elvárással ültem le megnézni. Persze, akkor miben is csalódtam? Jó kérdés.

A film trailer-e pazarra sikerült, ha ezt látom előbb, akkor tuti, hogy még nagyobb a csalódás, merthát ezt az előzetest nézve ez egy jó film. Pedig nem az. Talán majd kap még egy esélyt, frissebben, ha megjelenik dvd-n és az olcsó árkategóriába kerül. Mertbár nem tetszett, motoszkál bennem. Talán csak mert félbehagytam, ami nagyon , de nagyon ritkán fordul velem elő. ( Én még a Monte Carlo-ról és a Rap, revü, Rómeó-ról sem jöttem ki a moziból, pedigaztán...)

Újabb esély megszavazva. De ráérünk az újranézéssel ....

( Az említett tariler:)