A tegnap esti moziélmény. Egy nagyon érdekes hangulatú, érdekes történetet elmesélő film, melynek főhőse Lars, a végletekig félénk fiatalember, aki leginkább mindenkitől távol érzi jól magát, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy bár tehetné, hogy a szüleiktől örökölt hatalmas házukban éljen bátyjával, Gus-szal és annak várandós feleségével Karin-nal ( Emily Mortimer), ő inkább az udvar másik végén, a garázsban húzza meg magát és valóságos fájdalmat érez, hacsak egy reggelire is meghívják. Lars-nak egy emberi érintés fizikai fájdalmat okoz, kapcsolatai gyakorlatilag nincsenek, eljár dolgozni, majd haza a garázsba, így nem csoda, hogy noha kolleganője Margo nyíltan flörtöl vele, Lars-nak meg sem fordul a fejében, hogy szüksége lenne egy társra. Vagy mégis?
A környezete mindent megtesz, hogy segítsen neki párt találni és az egyik ilyen, talán legkevésbé sem szándékos próbálkozást végül siker koronázza. Hat héttel később Lars bemutatja a barátnőjét, Bianca-t a családnak..... A döbbenet nem marad el, ugyanis Bianca - bár Lars szerint egy ex-misszionárius, aki kerekesszékben él és alig beszél angolul - nem más, mint egy tökéletesen élethű, "anatómiailag korrekt" guminő. A családnak, a kollegáknak és a városka lakóinak két választása van: vagy tökéletesen lököttnek nézik Lars-t és egy életre a kilátástalanságba és magányba taszítják, vagy vele "játszanak". És mert ez egy "szeretet-film", természetesen az utóbbi történik....
Ennél többet mondani a történetről nem volna ildomos, mert innentől inkább tessék személyesen felfedezni, személyesen megismerkedni Lars-szal, Gus-szal, Karin-nal , Margo-val és a többiekkel.
Minden tekintetben különös film a Plasztik szerelem. Természetesen különös a történet, különösek a minimál zenei betétek, melyek egytől-egyig instrumentálisak, különös a hangulat, hiszen az embernek -nem csak a szereplők nevei miatt - az az érzése, hogy skandináv filmet lát, hiszen sötétben, hóban, télben játszódik a film nagyrésze. És még valamiben kiemelkedően különös a film. Olyat ér el a nézőnél, amit nem tudom, más film, más rendezővel vagy főszereplővel meg tudott - e volna tenni. Eléri nálunk, hogy összeszoruljon a szívünk a guminő lelkéért. Eléri, hogy - amit tán az életben, a valós életben nem tennénk meg - mi is mindent természetesnek tartunk, a városka lakóinak minden Bianca és Lars irányába történő megnyilvánulását, azt, ahogy Biancának munkát adnak, ahogy orvoshoz viszik, ahogy sétálnak vele. És mindezt egyetlen célért. Lars boldogságáért. Csodás, ahogy az amúgy a valós életben tán lehülyézendő srácot itt mindenki szereti, támogatja és bizony ennek meg is lesz az eredménye....
Példátlanul kedves film, egy kiválóan játszó Ryan Gosling-gal és a számomra tökéletes választásnak tűnő Emily Mortimer-rel (muszáj őt kiemelnem, mert már a Match point-ban is nagyon tetszett a naiv, jóravaló, önzetlen karakter, akit játszott és itt szinte ugyanaz a figurája). Rendkívüli történet, rendkívül sok szeretettel megírva és eljátszva.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek.
Szívet kinyitni és már lehet is nézni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése