Flawless

Bevallom őszintén, régebben láttam ezt a filmet, és ahhoz meglehetősen erőtlennek bizonyult, hogy ennyire hosszú távon mély nyomot hagyjon bennem. Tehát, csak pár kósza gondolat.

A történet két főszereplője egy amerikai,ám Angliában diplomát szerzett manager - az egyetlen női vezető a London Diamond gyémántkereskedő cégénél - , akit Demi Moore alakít, illetve egy lojális éjszakai takarító - Michael Caine - , aki ugyanannál a cégnél dolgozik hosszú évek óta.

Kettőjükben egyetlen hasonlóság van: mindketten szeretnének néhány kellemetlen percet szerezni a munkaadójuknak. A takarítónak van egy terve, a managernek pedig motivációja... Ígyhát nekifognak, hogy megcsinálják az évszázad gyémántrablását, Londonban, 1960-ban.




Fura egy film ez, no. Az első közel ötven perc rettenetesen unalmas, vontatott, jellegtelen. Az egyetlen pozitívuma a zenéje, ami a szenvtelen cselekményt olykor-olykor egy-egy hangszer, máskor pedig egy teljes zenekar segítségével színezi nézhetővé, sőt megesik, hogy igazán "thrilleresen" feszültté. a filmet. Olyanná, amilyen magától lenni nem tudna. A zenével együtt azonban itt-ott sikerül neki.

Eltelik már a film fele, amikor hirtelen kipattan az álomra szenderülő szemünk és nem hisszük el, amit látunk. Ezen a ponton feléled a remény, hogy most valami zseniális második 50 perc vár ránk, de tévedünk. A "csúcs" után visszahuppan a történet folyama a megszokott lassú, érdektelenségbe. És ezen már a zene sem segít.

Demi Moore kicsit megöregedetten, kicsit ráncosan,de kifogástalanul hozza szerepet, Michael Caine pedig nem tud rossz lenni. Mégis, a csaknem kizárólag belső térben készített felvételek és a túlzottan elnyújtott keretes történet mind az ő játékukat, mind a remekbe szabott zenét felülírják és sajnos csak rontanak rajta.

Egyszer elég volt látni, és az elég nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy jó.