Lássuk be, a "méripoppinszek" felett eljárt az idő. Ez már a XXI. század s lám máris itt van a "nanny"-k új generációja, annak is egy jeles példánya, Annie, the nanny. ( annyire tetszik ez a kín-rím....) Igaz, hogy Annie nem az a kifejezett bébiszitternek született teremtés, sokkal inkább egy a jövőjét illetően bizonytalan reménybeli antropológus, aki kvázi teljesen véletlen válik Upper-East Side-i bébicsősszé Mr és Mrs X alkalmazásában. X-ék kőgazdagok és kősznobok, a házasságuk pedig a tönk szélén áll. A kisfiúk, X jr. - na jó, van rendes neve, ez volt a vicc helye,- szóval Grayer pedig egy szeretettelenségben, nannny-ről nanny-re felcseperedő kissrác. Ebben a nanny-sorban kell Annie-nek megállnia a helyét, úgy, hogy kis túlzással azt sem tudja, melyik egy gyerek eleje és melyik a hátulja. Dehát, ha már így adta a sors, akkor megpróbál derekasan helytállni az újfajta szerepben.
Be kell látnom, nem egy vacak tucatvígjáték az Egy bébiszitter naplója. Mentes a klisék legtöbbjétől, kedves, vicces, egyszerűen jól sikerült. Különösebb extra színészi teljesítmény nincsen, nem is olyanok a szerepek. Csak egy nagyon kellemes közel két óra van, és egy modern Mary Poppins - mese.
Örülök, hogy időt szakítottam rá, kellemes kikapcsolódás volt, és akár többször is megnézhető.
Ennél sokkal többet nehéz mondani róla, de nem is kell. Csak egy kis popcorn, egy kis innivaló és máris lehet hátradőlni és élvezni a "mesét", ami majdnem Supercallifragilisticexpialidocious!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése