2007. december 30., vasárnap

A tintahal és a bálna



Ismét egy régebbi írás, bár már születőfélben van az új..:)

Egy "csatorna-szörfözés" eredményeképp kötöttem ki ennél a filmnél - az M2 mindig tartogat értékes meglepetéseket - és mert szeretem Laura Linney-t (ő volt többek közt a Love Actually Sarah-ja, reménytelenül szerelmesen Carl-ba:), szóval miatt megnéztem a filmet. Azóta tudom már, hogy 2006-ban a forgatókönyvírót a legjobb eredeti forgatókönyvért Oscar-ra jelölték, a két főszereplőt, Linney-t és Jeff Daniels-t pedig Golden Globe-ra.

Korábban, az xpress-en ezt írtam a filmről, amit az első szótól az utolsóig tartok, mégegyszer hozzátéve, hogy tessék megnézni!! Nem egy talpig happy vígjáték, hanem 77 percnyi elgondolkdotató történet, ami elvált szülőknek és elvált szülők gyermekeinek alapfilm! (Én is az vagyok....)

Az az érdekes benne, hogy ugyan egyszer láttam, már rég el is felejthettem volna, mert semmi extra nincs benne, mégis motoszkál bennem azóta is. No, íme a korábbi vélemény:






Ez a film egy csodás édesbús mese, egy elvált párról és két fiukról, arról, hogy ők és a srácok hogyan élik meg az elválást, a különköltözést és mindeközben a saját kamasz- és kiskamaszkorukat.

Van ebben a filmben egy hibátlannak látszani akaró anya és egy hibásnak nem annyira látszani akaró apa,aki mindent elkövet, hogy két fia kedvében járjon a lepusztult új otthonában, ahol semmi sem tökéletes. Keményen igyekszik, hogy megmutassa a srácoknak, ő igenis jó apa,de a nagy igyekezet egyfajta versennyé alakul a lelkében, és minél jobban akarja megmutatni, hogy jó, jól
cselekszik és nagyon szereti a fiait, annál kevésbé sikerül ezt velük elhitetni, legalábbis az egyikükkel.

Merthát a srácoknak megvan a maguk baja, a kamaszkor minden jó és rossz oldalával együtt, a csajozásban való szárnypróbálgatással és a „nagy gitáros énekes sztár akarok lenni” jellegű célkitűzéssel. És ebben a kissé kaotikus családi háttérben egyik sem olyan könnyű feladat.

Úgy hangozhat, mintha ez egy depresszív és nyomasztó film lenne, pedig ellenkezőleg! Egy csupaszív, édesbús mese, amit mindenki egy picit magáénak fog tudni érezni, és amit egykönnyen nem lehet elfelejteni. Szívből ajánlom mindenkinek!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igen, igazad van, ez egy olyan film, amely nem került szem elé sehol. De ezek szerint vannak egyesek (pl. te és én), akikre valamilyen módon mégis rátalál.
Én is írtam róla a blogomban, és engem is megfogott. Talán mert magam is elvált szülők gyermeke vagyok...?