Felforgatókönyv

Volt tegnap még egy film. Anna kapta tőlem karácsonyra, s ha már kapta, meg is néztük együtt, én ezúttal már harmadszor, igaz, előszőr magyarul. Korábban már írtam róla, íme az akkori vélemény:

Hadd kezdjem egy száraz adattal.

Jelen pillanatban az imdb –n 38.634 szavazat alapján – ami nem kevés – ez a film 7.9 csillagot kapott.De ez csak egy halom szám.

Pont olyan számok, mint amelyek meghatározzák Harold Crick (Will Ferrell) életét. Mert igen, ő az az ember, akinek térben, időben és minden létező és nem létező dimenzióban a számok és a kiszámíthatóság határozza meg a mindennapjait. Ennyi és semmi más. Olyan ő, mint egy kifestetlen kifestőkönyv, csak kontúrok, színek nélkül. Ebbe a színtelen életbe egyszercsak belecsöppen egy hang, aki folyamatosan narrátorként meséli Harold cselekedeteit és belecsöppen a kifestőkönyv üres kontúrjainak szöges ellentéte, egy csupaszín lány, Ana Pascal (Maggie Gyllenhaal). Előbbi, hogy ráébressze Haroldot, milyen szürke és unalmas is az élete, és utóbbi, hogy segítsen azt színesebbé tenni.

Csakhogy a hang egy bizonyos szerdai napon mást is közöl Harold-dal. Nevezetesen, hogy hamarosan meg fog halni. Harold kétségbeesetten keresni kezdi a hang gazdáját, s ebben lesz segítségére Jules Hilbert professzor (Dustin Hoffmann), aki miután nem találja a rejtély kulcsát, azt tanácsolja Haroldnak, menjen hát, és élje az életét, amíg még lehet.

Itt jöhetne a jó kis klisé a megannyi filmben látott ”Carpe Diem”-mel, meg a sok továbbított e-mailben olvasott „Tedd meg még ma” jellegű felhívással. Nem jön. Egyedi és meglepő megoldások jönnek, ahogy még soha nem láthattuk és persze, a végén a tanulság sem marad el.

Emma Thompson az írónő szerepében ismét zseniálisat alakított, picikét tán jobban is, mint a többiek, bár azt hiszem, joggal mondhatjuk, mind a négy főszereplő tökéleteset játszott. Nincs semmi, amiért szidni és kritizálni lehetne ezt a filmet.Egy sima, egyszerű, sokszor, de nagyon sokszor megfogalmazott fogalomból – Éld az életed minden percét úgy, mintha az utolsó lenne- egyedit alkotott. Semmihez sem foghatót.

Úgy tökéletes, ahogy van.

Hála az SPI-nek, ugyanez mondható el a dvd-kiadásról is. Kétoldalas borítóval és nagyon ötletesen szitázott lemezzel jelent meg a film. A dvd menüje a filmben látott grafikát használja, szintén nagyon ötletesen. A kép tökéletes, az 5.1-es hangok – mindkét nyelven – valóban tisztességes 5.1-ben szólnak. Eredeti nyelven néztem a filmet, úgy gondolom, lényegesen jobb volt úgy, inkább azt ajánlanám, bár sem a magyar hangzással, sem a szinkronhangokkal nincsen semmi gond.

Az extrákhoz még nem volt szerencsém, de nem tűnnek rossznak, úgy tűnik, átlagos mennyiség került a lemezre. Bár megjegyzem, ha semmi extra tartalmat nem kapott volna a kiadvány, akkoris bőven megérdemelné, hogy a dvd-gyüjtők polcára kerüljön.

Erről a filmről csak felsőfokban.

Vagy – a lá Harold – számokban: 38.634 – 7.9. :)