Bűnös viszonyok

Még egy utolsó, korábban írt film-szösszenetet idemásolok, azt hiszem, ma nagyon eredményes voltam. :) A film a Bűnös viszonyok, eredeti címe Breaking and Entering. Az idei magyarországi filmbemutatók között a Top 10-ben van. ( Na, azt még beillesztem....) De előbb a Bűnös viszonyok s az írás végén egy kép a londoni King's Cross - ról, ahol a film játszódik.



Kicsit meglep, hogy imdb-n némileg mellőzöttnek tűnik ez a film, nem azért, mert „csak” 6.5 csillagot/pontot kapott, hanem mert rengeteg adat hiányzik a film adatlapjáról. ( hogy mást ne említsek, például a a filmzenével kapcsolatos adatok vagy az apró tévedések listája).

Azt gondolom, hogy ez a film sokkal több figyelmet érdemel. Egyrészt a története miatt – ami itt a leírásban némileg szegényesre és messze nem érdelkődést felkeltőre sikerült - , másrészt a szereplői miatt, harmadrészt a rendezés miatt és akkor a zenéjét még nem is említettem.

Az itteni leírásnál sokkal,de sokkal több ez a film. Közel két órán át leköti a nézőjét, én személyszerint egyszer sem néztem, hogy vajon mennyi idő lehet még hátra. (talán-spolier....) Nem néztem, mert lekötött a gazdag, ám korántsem boldog építész a menekült fiúval és az édesanyjával való kapcsolata, lekötött, hogy hova vezet, merre tart az ismeretségük és mindezt hogyan éli meg egy másik család, az építész családja. (talán-spolier vége....)

Lekötött a szereplőgárda, Judd Law számomra nagyon érett volt ebben a filmben, bár nem vagyok egy nagy – sőt semmilyen – színikritikus, tetszett Juliette Binoche visszafogott játéka és csakhogy ne hazudtoljam meg önmagam, tetszettek , megintcsak tetszettek a kisebb karaktereket játszó brit színészek –többekközt Martin Freeman /Igazából szerelem, Konfetti, A Hivatal/.

Lekötött a rendezés, mert mindig történt valami, nem volt üresjárat a filmben és az a valami, ami mindig történt, soha nem volt – legalábbis számomra – előre kiszámítható. Még a film végefelé is meg tudott lepni a történetvezetés.

Mindenképpen ki kell emelnem a zenét, ami nagyon óvatosan, nagyon finoman kíséri végig a törénetet, tökéletesen belesimul abba és mégis önálló életet él. Gabriel Yared zenéjét legutóbb az Angyalok városában szerettem ennyire.

S persze akkor még ott van London, néha a kevésbé szép, néha pedig a nagyon szép oldalával.

Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, aki szeretne egy tartalmas, érzésekkel, érzelmekkel teli, azoktól mégsem túlcsorduló filmet látni, figyelmet lekötő történettel, a szerepüket jól játszó színészekkel, Londonnal , ezúttal – számomra – az eredetinél sokkal kifejezőbb magyar címmel és nem győzőm eleget hangsúlyozni, csodálatos zenével.