Egy korábbi xpress-es írás, bár inkább hívnám egyszerűen csak szösszenésnek. Erről a filmről szebbet, vagy jobbat nem fogok tudni írni, tekintve, hogy egyszer láttam és az pont elég is volt, noha Ford-ot nagyon szeretem.
Miután megnéztem ezt gondoltam róla, még tavaly októberben:
Különösebben nem terveztem megnézni ezt a filmet, mikor az HBO-n vetítették, de mivel szeretem Harrison Fordot, gondoltam, miért ne? Akkor még nem tudtam, hogy előszőr és utoljára fogom látni.
Ugyanis egyszer pont elég volt.
1997-ben, kilenc évvel azelőtt, hogy ez a film elkészült, már láthattunk egy Harrison Ford filmet, amihez a Tűzfal sokban hasonlít, csakhogy az sokkal jobban sikerült. Az a bizonyos film Az elnök különgépe. Ott is adott egy fontos ember – persze, fontosabb, mint egy bankszakember- és az ő kis családja, meg persze a gonoszok, akik túszul ejtik őket – igaz, ott a fontos embert is, de ő később eltűnik a túszejtők szeme elől és minden létező eszközt megragadva harcol a családjáért. Itt is adott a fontos ember karaktere– a túszejtőknek kétségkívül fontos – és adott a családjáért harcoló apa karaktere is, aki csakúgy, mint Az elnök különgépében egymaga veszi fel a harcot a gonoszokkal, mindenféle csavaros logikai trükköt bevetve – emlékezzünk csak a repülő csomagterében lévő telefonra, amin keresztül géppisztollyal a fejének szegezve is bravúros utasításokat adott az elnök a csapatának - . Az efféle okosságok itt is megvannak, de sokkal gyengébben, sokkal kevésbé eredetien. Itt is ugyanaz az alapszituáció, csak a kivitelezés lényegesen elmarad a másik filmétől.
Tulajdonképpen semmi extra és eredetiség nincs ebben a filmben, ennek ellenére végig lehet izgulni - egyszer. Ez nekem is sikerült, de onnantól kezdve, hogy előszőr meghallottam Végvári Tamás hangján a „Mi van a családommal?” mondatot, nem tudtam szabadulni a korábban említett filmtől, mivel ott is ez az egyik központi Ford-mondat.
Ennek ellenére lekötött, még úgy is tudott izgalmas lenni itt-ott, hogy sejthető volt a vége. Persze, az aligha volt sejthető, hogy sikerül a filmnek, akciófilm mivolta ellenére egy giccses és nevetséges befejezést kreálni, ami inkább illett volna az Óz, a csodák csodájába, mint ide.
Mivel a film 80%-a sötétben, esőben vagy belső térben játszódik, ez meghatározza a hangulatát, talán ezzel próbálták a készítők a drámaiságot fokozni. A zene és az effektek nem különösebben meghatározók , tévén is tökéletesen élvezhetőek voltak, nem hiányoltam az 5.1-es hangzást.
Egyszer nézhető film, erős utóérésekkel, egy megszokott, semmi újat nem nyújtó Ford-dal és egy nevetséges befejezéssel. Kapjon egy esélyt, de arra ne, hogy a polcra tegyük.
Miután megnéztem ezt gondoltam róla, még tavaly októberben:
Különösebben nem terveztem megnézni ezt a filmet, mikor az HBO-n vetítették, de mivel szeretem Harrison Fordot, gondoltam, miért ne? Akkor még nem tudtam, hogy előszőr és utoljára fogom látni.
Ugyanis egyszer pont elég volt.
1997-ben, kilenc évvel azelőtt, hogy ez a film elkészült, már láthattunk egy Harrison Ford filmet, amihez a Tűzfal sokban hasonlít, csakhogy az sokkal jobban sikerült. Az a bizonyos film Az elnök különgépe. Ott is adott egy fontos ember – persze, fontosabb, mint egy bankszakember- és az ő kis családja, meg persze a gonoszok, akik túszul ejtik őket – igaz, ott a fontos embert is, de ő később eltűnik a túszejtők szeme elől és minden létező eszközt megragadva harcol a családjáért. Itt is adott a fontos ember karaktere– a túszejtőknek kétségkívül fontos – és adott a családjáért harcoló apa karaktere is, aki csakúgy, mint Az elnök különgépében egymaga veszi fel a harcot a gonoszokkal, mindenféle csavaros logikai trükköt bevetve – emlékezzünk csak a repülő csomagterében lévő telefonra, amin keresztül géppisztollyal a fejének szegezve is bravúros utasításokat adott az elnök a csapatának - . Az efféle okosságok itt is megvannak, de sokkal gyengébben, sokkal kevésbé eredetien. Itt is ugyanaz az alapszituáció, csak a kivitelezés lényegesen elmarad a másik filmétől.
Tulajdonképpen semmi extra és eredetiség nincs ebben a filmben, ennek ellenére végig lehet izgulni - egyszer. Ez nekem is sikerült, de onnantól kezdve, hogy előszőr meghallottam Végvári Tamás hangján a „Mi van a családommal?” mondatot, nem tudtam szabadulni a korábban említett filmtől, mivel ott is ez az egyik központi Ford-mondat.
Ennek ellenére lekötött, még úgy is tudott izgalmas lenni itt-ott, hogy sejthető volt a vége. Persze, az aligha volt sejthető, hogy sikerül a filmnek, akciófilm mivolta ellenére egy giccses és nevetséges befejezést kreálni, ami inkább illett volna az Óz, a csodák csodájába, mint ide.
Mivel a film 80%-a sötétben, esőben vagy belső térben játszódik, ez meghatározza a hangulatát, talán ezzel próbálták a készítők a drámaiságot fokozni. A zene és az effektek nem különösebben meghatározók , tévén is tökéletesen élvezhetőek voltak, nem hiányoltam az 5.1-es hangzást.
Egyszer nézhető film, erős utóérésekkel, egy megszokott, semmi újat nem nyújtó Ford-dal és egy nevetséges befejezéssel. Kapjon egy esélyt, de arra ne, hogy a polcra tegyük.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése