Azt kell mondjam, a Penelope a meglepetés erejével hatott. No nem azért, mert annyira jó vagy mert annyira rossz volt, hanem mert annyira fogalmam sem volt róla, mit fogok látni. Egy rövidke, meglehetősen régen látott előzetesen kívül semmi ismeretem nem volt a filmről, ígyhát nem meglepő: kérem szépen, meg vagyok lepve.
Meg vagyok lepve, mert egészen jó kis film volt és meg vagyok lepve, mert ugyanakkor egyeltalán nem volt egy nagy eresztés. Nosza, oldjuk fel az ellentétet!
Penelope, a gazdag lány egy réges-régi családi átoknak „köszönhetően” malacorral és fülekkel születik, amiket lehetetlen megműteni. Te jó ég, ugye? Az ám! Csakhogy a drága jó átokszóró boszorkány annyi kis utóiratot mellékelt az átokhoz, miszerint ha Penelope talál valakit, aki úgy szereti meg, ahogy van s aztán el is veszi őt feleségül, akkor megtörik az átok, és Penelope olyan lesz, mint bárki más. Ígyhát a szülök nekiállnak vőlegényt s nem mellesleg átoktörőt keresni a lányuknak, csakhát, mi tagadás, nem megy ez olyan simán.... Míg nem egy szép napon belép a házukba Max (James McAvoy) ...
Maradjunk annyiban, hogy a tartalomból ennyi elég is. Mese, nincs ezen mit szépíteni. Pedig annyira,de annyira jól indul! Tökéletes párhuzamban fut benne a mese-szál és az a nem kis tanulságot magában hordozó tanmese-féleség, hogy még a legcsúnyább, legtorzabb embert is lehet valamiért szeretni s előbb vagy utóbb el is jön az a bizonyos nagy Ő, aki a csúnya embert is őszinte szívvel fogja szeretni. Valóban briliánsan sikerül egyensúlyozni a film körülbelül feléig a két szál között, de aztán sajnos felülkerekedik a mese a történetvezetésben, nem egy megválaszolatlan kérdést hagyva maga után,sőt sajnos a tipikus amerikai giccs is nem kis teret kap, a néző legnagyobb bánatára.
A kliséktől sem sikerül innentől már megkímélni a filmet, hiszen a meseirodalom zseniális alaptézise, a „ha megcsókolsz, újra szép leszek/feléledek ..stb” vagy a megannyi filmben látott/hallott „mert Te inspiráltál arra, hogy jobb/több legyek” bizony mind előkerülnek a Penelope-ban. Sőt még az is kiderül, - okulj, bulvárvilág!-, hogy lámlám, még a paparazzo-knak is van szíve. Wow, ez igen!
Nem tudom hova tenni ezt a filmet, de valamiért mégsem írnám le egyértelműen. Talán mert két olyan remekműre is emlékeztet nyomokban, mint a Frankenstein vagy mint a Lesz ez még így se! Vagy mert - és ezt tartom valószínűbbnek – James McAvoy egyszerűen úgy tökéletes benne, ahogy van! A forgatókönyvírók megtették neki azt a szívességet, hogy egy imádnivaló karaktert írtak neki, s cserébe ő megtette nekünk azt a szívességet, hogy zseniálisan eljátszotta.
Én azt mondom, ez a film megér egy kört, főként - és csakis? – miatta. Igen, azt hiszem McAvoy és az igencsak jól sikerült első harminc – negyven perc az, amiért kapjon egy esélyt. A többit meg már nézzük meg, ha ott van előttünk. Jobb híján.
/A film előzetese:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése