Valami Amerika 2.

Valami nagyon jó folytatás! Ami nem sikerült az Üvegtigris 2-nek, azt most csont nélkül megoldotta a Valami Amerika 2. Méltó folytatása tudott lenni az első részének, sőt, megkockáztatom, fel tudott nőni annak sikeréhez. 

A recept? Herendi Gábor alapossága és türelme,nevezetesen, hogy tudott hét évet várni a folytatásra és nem sietett azonnal meglovagolni az első rész sikerének hátszelét. Ez a hét év pedig elegendő volt arra, hogy kiforrja magát a történet, hogy megszülethessenek az új karakterek, hogy legyen annyi verbális poén, amennyi tán az elsőben sem volt és hogy szülessenek olyan dalok, amik – egyre bátrabban állítom – jobbak, mint az első rész dalai.

Sőt, ez a hét év arra is elgendő volt, hogy a rendező és a forgatókönyvírók kitalálják, hogyan lehetne finoman, ám célratörően emlékeztetni a becses nagyérdeműt az első rész fő csapásirányaira, hogy hogyan lehetene méltón búcsúzni az időközben tragikus körülmények között elhunyt Schütz Ilától, azaz Terka nénitől, és hogy hogyan lehetne – a hazai filmgyártásban egyedülálló módon – úgy eleget tenni a szponzorok jogos elvárásainak, hogy a nézőknek ne kelljen percenként reklámokba botlaniuk a film nézése közben.

Remek folytatás született tehát, sok helyszínes, pörgős kezdéssel, s aztán kissé egytérbe zárt, ám zenésebb folytatással, olyan új szereplőkkel, mint Csuja Imre, Tompos Kátya , Faragó András, Igó Éva vagy a Lorában Herendivel már együtt dolgozó, és ezúttal a szerepét magyarul eljátszó Lucia Brawley. 

Profi munka, remélem, mihamarabb az első rész DVD-kiadásához hasonlóan magasszintű DVD-n is, hogy újra meg újra élvezhessem /-sük a – megkockáztatom –magyar filmgyártás legtökéletesebb második részként leforgatott nagyjátékfilmjét. 

Éssss taps!