Vajon ki meddig menne el, ha egy számára fontos ember életmentő operációjához kellene pénzt szereznie: nagyon rövid idő alatt, nagyon sokat? Az erre a kérdésre adható válaszok egyikét járja körül, sajnos meglehetősen felületesen, az Irina Palm című film.
Felületesen, mert abban a válaszban, amit Sam Garbarski filmje ad a kérdésre, jóval több van, jóval több lehetne, mint amit a rendező megmutat. Sok a tessék-lássék módon bemutatott és befejezetlenül hagyott történetszál , a megválaszolatlan „Miért”-tel kezdődő kérdés, és a tettek súlya sem kap akkora hangsúlyt, amekkorát hasonló cselekedetek a valós életben kapnának, s ettől sajnos a hitelesnek és sokkolónak szánt mozi még annyira sem hat, mint mondjuk egy közepes családi dráma.
A talán legfurább dolog az Irina Palm-mal kapcsolatban mégis az, hogy nem ott talál célba, ahol az alkotók szándéka szerint a nézőit meg kellene érintenie. Mertbár a pénzszerzére meglehetősen szokatlan módot választó fiatalos nagymama tetteinek megítélésének tekintetében nem képes a közönség gondolatait eléggé provokálni a film, a történet egyéb aspektusai figyelemreméltóak. Hiszen ha csak felszínesen is, de képest kapunk arról, hogy idősebb korban is létezik még boldogság és hogy sosem szabad az embereket elhamarkodottan megítélni.
Sokat markol, keveset fog film , amin Marianne Faithfull és Miki Manojlovic játéka és a remekül sikerült szinkron sem lendít elegendőt ahhoz, hogy kiérdemeljen egy ötös osztályzatot. De egy - vagy akár több - esélyt megérdemel a nagyérdeműtől.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése