Angus, thongs and perfect snogging avagy A macskám, a családom és a fiúk

„Ha nem vettétek volna észre, felnőttem! Melltartót hordok!”

Lassan-lassan már nagyítóval kell keresni a filmbemutatók között a nem megtörtént esetet feldolgozó vagy nem nemzetközi bestsellerek alapján készült mozikat, olyan mértékben lepik el a vetítővásznakat az ilyen vagy olyan adaptációk. Ezen adaptációk egyike a Louise Rennison valóban országokon átívelő sikert arató könyvsorozatának első két kötetéből készült A macskám, a családom és a fiúk. 

A film a második kötet címét kapta, ami sajnos magyarul nem tűnik túl vonzónak, hiszen az eredeti cím : Angus – ez a macska neve - , tangák és a tökéletes smárolás, lássuk be, sokkal figyelemfelkeltőbb, noha tény, furcsán mutatna egy moziplakáton. 

Ha röviden és velősen akarnám jellemezni az írónő könyveinek főszereplőjét, Georgia Nicholson-t, azt mondanám, benne találkozik Bridget Jones Vic Beretton-nal (Házibuli) a 21. század elején egy dél-angliai városban, Eastbourne-ben. Ezzel talán már azt is elmondtam, hogy a Macskám, a családom és a fiúk nincs felvértezve túl sok eredetiséggel, de meglepő módon a filmet szinte végig átható plágiumillat nem öli meg a műélvezetet. Egyébként is, a célközönségnek, a mai 13-15 évesek táborának, Bridget Jones valószínűleg nem más, mint egy buggyant harmincas, míg Vic Beretton-ról talán soha nem is hallottak. A film nem-célközönségének, azaz nekünk, Miss Nicolson által csak „leőskövületezett” harmincasoknak pedig talán nem esik olyan rosszul viszontlátnunk a mi fiatalságunk tiniidoljának, a francia diákánynak a legmodenrebb reinkarnációját. Annak a kamasznak, akinek ugyan nem volt központi problémája a mellmérete – ugye-ugye, mennyit változott a világ? -, és nem kellett a középiskola farkastörvényei alapján Miss Iskolalegjobbnője ellenében megküzdeni Mr. Iskolalegjobbpasijáért, de ő is megvívta a harcát a „gaz” szülők ellen élete legfontosabb bulijáért és ő is hosszas csatákban volt kénytelen ráébreszteni a vele élő felnőtt férfit és nőt, hogy bizony, ő már egyenrangú velük. Ahogy talán mi, őskövületek azért sem fogunk megorrolni az alkotókra, hogy egy erős másfél órára visszahozták az életünkben Bridget Jones szellemiségét, mégha kamaszlányokra átírt ideák formájában is. A legmeghatározóbb momentumok, a nők-lányok-asszonyok örök problémái azonban maradtak, hisz Georgia sem elégedett a testével, komoly ceruza-teszteknek kénytelen alávetni magát, hogy hiteles képet kaphasson a nunga-nungái, elnézést, a mellei méretét illetően, és – természetesen – az ő olvasmányélményei közül sem hiányozhat a Mars és Vénusz sorozat első, és legfontosabb kötete, melyből korosztálytól függetlenül nőnemű lények milliói tanulták meg a férfikat legtalálóbban definiáló tézist, miszerint éppen olyanok, mint a gumiszalag.

A némileg Adrian Mole nyomdokain lépkedő Georgia Nicolson megpróbáltatásainak – egyelőre – első filmes adaptációja a legeredetibb koppintás, ami valaha készült. Az elcsent ötletek mellett ugyanis megannyi új poén és a tinilányok füzetborítójára vagy szobafalára illő idéznivaló gondolat tölti ki a kicsivel több, mint másfél órás játékidőt. A mai kor igényeinek megfelelően fiatalos rockzenét játszó fiúbandák szolgáltatják a zenei hátteret a történethez, a főcímdal a brit slágerlisták élén tanyázó Scouting For Girls She’s so lovely című tényleg bitang jó kis dala, ami már az első pár percben hatalmas lendületet ad az egész mozinak. 

A felnőtteknek diszkrét nosztalgia s egyben megmosolyogtató, mégis „hasznos” útikalauz kamasz gyermekeik megismeréséhez, a tinilányoknak alapmű. 

Ez a megszokhatatlanul suta magyar címmel ellátott A Macskám, a családom és a fiúk.