Második nekifutás, mostmár DVD-ről. És a második gondoltasor, ami a film kapcsán eszembe jutott, rögtön a film megnézése után. Ime:
Egy film, ami eléri nézőjénél, hogy összeszoruljon a szíve egy guminő lelkéért. Egy film, amihez fogathóan sok szeretettel megírt filmet régen láttam már. És egy film, amit mindenkinek látnia kell.
Ezúttal kihagynám a mélyreható elemzéseket motivációkról, dramaturgiáról, vagy a szereprőkről. Csak annyit mondanék, hogy a Plasztik szerelem egy igazi "szeretet-film", amiről nekem elsősorban az jut eszembe, hogy bár mindannyiunknak annyi törődés és elfogadás jutna az életben, mint Larsnak, s bárcsak mindannyian annyi segítséget kapnák a környezetünktől, hogy életünk nehéz periódusaiban, a mélypontokon könnyebben át tudjunk lendülni, mint amennyit egy kisvárosnyi ember ad ennek a végtelenül magányos, zavart, s ugyanannyira szeretetéhes fiúnak. S még az is eszembe jut, hogy ha aztán, hogy valaki megnézi ezt a filmet, úgy érzi, kicsit nagyobbra tárja a szíve ajtaját mások előtt, akiket korábban tánt nem tudott vagy nem akart kitüntetni odafigyelésével, akkor már megérte elkészíteni ezt a mozit. Azt pedig - és engedtessék meg, hogy naivan ezt higgyem- nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen alkotás ne mozgatna meg lelkeket és ne indítana meg embereket. Remélem és őszintén bízom benne, hogy így lesz, mert - s ezt már a Moulin Rouge előtt is tudtuk, mégha sokunknak akkor is égett igazán az emlékezetébe ez a gondolat -, szeretni és szeretve lenni a legnagyobb dolog a világon.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése