Akartam valami nem megszokottat nézni. A nem megszokott alatt azt értem, nem egy aktuális blockbuster-t, nem egy művészfilmet, hanem valami olyat, amire ritkán kapok gusztust. Több ilyen film és filmfajta van, az archívumból ezúttal az 1993-ban készült, Ez a fiúk sorsa került elő. Talán mással jobban jártam volna....
Az állítólag igaz történet alapján készült alkotás oly’ mértékben hihetetlen, hogy miközben néztem, komolyan kétségbe vontam a történet igaz mivoltát. Márpedig a regény írója, Tobias Wolff, akinek a műve alapján a mozi készült, valóban megélte ezeket a dolgokat kamaszkorában.
A történet – az író középiskolai éveinek története – az Egyesült Államok északi részén egy kisvárosban játszódik, Seattle mellett. Miután anyja rendre elhibázta kapcsolatait a férfiakkal és végre talál egy „jóravaló, rendes” úriembert, felhagy azzal, hogy serdülő fiával mindenüket hátrahagyva városról vársora meneküljenek az agresszív volt-szeretők elől, és megállapodik az ismétcsak tökéletesnek vélt, gyerekeit egyedül nevelő apa, Dwight ( DeNiro) mellett. Amivé azonban ezután az életük alakul, arra legrosszabb álukban sem számítottak volna.
Nem vitatom Robert DeNiro magávalragadó alakítást nyújt a filmben. Csakhogy ettől ezt a sztorit én így nem tudom hitelesnek látni, ami nyilván nem jelenti azt, hogy megkérdőjelezem az egyetemi tanár író szavahihetőségét. Tanulságos mozi, sok érdekes és tartalmas beszélgetés indítója lehet, de mint önálló filmalkotás az én szívemhez nem találta meg az utat, s ennek legfőbb oka a hihetetlensége.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése