Gabriel, azaz Coco Chanel életútját az Audrey Tautou főszereplésével készült legújabb mozi előtt részletesen, vagy kevésbé mélyrehatóan már több film és dokumentumfilm is feldolgozta. Készült ausztrál változat többek közt Timothy Daltonnal 1982-ben, de tavaly Franciaországban egy másik, sokat emlegett film is, Shirley MacLaine-nel az idősebb Coco szerepében.
Utóbbit részben volt szerencsém látni, és bár alig tért el a jelenleg pellengérre állított verziótól, mégis hatásosabbnak tűnt, mint a Tautou kisasszony főszereplésével készült tömény unalom. Valószínűleg az a baj, hogy hogy ha az ember egy ilyen címmel ellátott filmet ül le megnézni, akkor egy életút bemutatását várja, ami a mozi első egyharmadában működik is, információkat kapunk arról, miként lett Gabrielből Coco és miként lett kegyeltje Etienne Balsannak, majd szerelmese Boy Capelnek.
Nem szeretnék azonban ünneprontő lenni, de amit Chanelről megtudunk a filmből, az ennyi és nem több. Szakmai előmenetelét illetően tudatlanok maradunk, de a jóllétben Balsan oldalán eltöltött időszakot szinte napról-napra megismerhetjük. Nyilván ez is érdekes lehet, de ahhoz azzá is kellett volna tenni egy ravaszabb forgatókönyvvel és mindeközben átkeresztelni a film címét Coco Chanelről, mondjuk Coco Chanel szerelmeire. Vagy Coco Chanel fiatalkorára. Vagy tudom is én.
Ha olyan ruhák kerültek volna ki Chanel varrónőinek kezei közül, mint amilyen filmet Anne Fontaine rendezett, akkor Coco egész életében egy sarki kis szabóságban fércelgethette volna az urak ruháit. No, ennyire nem jó film a Coco Chanel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése