(500) Days of Summer

Sundance Film Festival. Három szó, ami számomra általában azt jelenti:”Vigyázat, jó film közelg!” És ez tízből kilenc esetben így is van. Úgy tűnik tehát, hogy a Sundance-en bemutatott filmeket nekem találták ki. Nincs ez másként a (500)Days of Summerrel sem, aminke – azt kell mondjam –szerencsére nincs még magyar címe. Szerencsére, mert attól félek, ha lenne, elveszne benne az angol címben található Summer szó jelentése, ami kisbetűvel írva, köznévként nyarat jelent, míg nagybetűvel, tulajdonnévként egy női név, jelen esteben a film női főszereplőjének neve.

Bevallom őszintén, nekem sem a Summert alakító Zooey Deschanel, sem a férfi főszereplőt, Tomot játszó Joseph Gordon-Levitt neve nem mondott semmit, hiába böngésztem szorgosan a filmesek Mekkájának számító IMDb-n a filmográfiájukat.De mindez lényegtelen is, néha talán nem is baj, ha egy-egy művészt nem tudunk korábbi szerepekhez kötni, és csak akkor, csak annak a karakternek a megformálójaként találkozunk velük először – talán intenízvebb az élmény.

A (500)Days of Summer egy lány és egy fiú találkozásának a története, de nem szerelmes történet. Mert míg Tom azt hiszi, megtalálta élete párját, addig Summer messze nem táplál hasonlóan erős érzelmeket a fiú iránt. A sztori váza nagyjából ennyi, csakhogy a kettejük közös történetét nem lineálisan előrehaladva látjuk, hanem az időben oda és vissza ugrálva, miközben a rövidke epizódokat a tájékozódást segítő számok vezetik be, jelezvén, hogy éppen merre járunk az időben. De tűnjék mindez bármilyen kaotikusnak is, egyeltalán nem az, a fonalat egyetlen percre sem veszítjük el, amiben a bevezetők mellett a betétdalok is segítségünkre vannak, melyek szövege szervesen a történetben illeszkedve nem keveset tesz hozzá ahhoz, hogy még többet megtudjunk Tom Hansen és Summer Finn életének 500 napjáról. Az előadók között feltűnik szólóban és zenekarával is maga Zooey Deschanel is, de hallhatjuk a The Smithst, Simon&Garfunkelt, vagy Regina Spektort is.

Ennek a filmnek az egyszerűségében rejlik a különlegessége. Csak elmeséli egy majdnem-szerelem történetét, fejetetejére állítva a kronológiát .
Tanulság? Kettő is.
Az egyik mindig jobban szeret. Ez a sztori tanulsága.
A kevesebb, több. Ez pedig az egész filmé.

Csillagos ötös.