A Hercegnő

Olykor bölcs dolog nem várni semmit egy filmtől és nem tájékozódni előtte semmiről, ami vele kapcsolatos. Ezt a tézist látszik igazolni a Keira Knightley főszereplésével készült A hercegnő című kosztümös-romantikus mozi is.A brit színésznő a könyvadaptációk után – Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés – egy életrajzi filmben kapott lehetőséget bizonyítani, hogy a vélt vagy valós táplálkozási problémák és a gyakori kritikák ellenére is megállja a helyét fűzőbe csavarva, hatalmas konttyal a fején, egy 18. századi angol arisztokrata asszonyt megformázva. 

Az 1757-ben született Georgiana Spencer – asszonynevén Georgiana Cavendish - valóban filmvászonra kívánkozó, fordulatos élettörténetéből készült mozi főszereplőjeként Miss Knightley-nek sikerült az, ami – véleményem szerint – a már említett két filmben nem: megmutatta, hogy igenis tud ő, ha akar. Hálás szerep is jutott neki, lássuk be, hiszen egy olyan asszonyt kellett eljátszania, akinek az élete valóban kész regény volt, egy választási kényszerekkel terhelt komoly harc az anyaszerep, a feleségszerep és a szerelem között vívódva, mindezt úgy, hogy közben szenvedélyes szerencsejátékosként és divatikonként – ha szabad ezt a szót használni egy 18. századi úrhölggyel kapcoslatban - tekintett rá a századvég angol arisztokráciája. 

Georgiana Spencer olyan korban élt, amikor a leánygyermek nem számított áldásnak a háznál, s amikor ennek a leánynak annyi jutott osztályrészül, hogy csinos fiatallá serdülve a rangjához méltóan és a családi érdekek kívánalmai szerint megházasodjon, s a neki „rendelt” urat mihamarabb fiúgyermekkel ajándékozza meg. Mindeközben pedig legyen végtelenül lojális, hallgatag és alázatos, valamint viseljen el szó nélkül mindent, amit csak magas rangú ura tenni óhajt vele vagy nélküle. 

A többek közt Anders Thomas Jensen által írt forgatókönyv minden tekintetben megfelel a ma igényeinek, miközben nagyon hűen követi Georgiana, azaz G. életének minden fontos állomását. Éppen ezért, aki valóban élvezni szeretné ezt a fordulatokkal jócskán felvérzetett mozit, az ne olvassa el előre Devonshire Hercegnőjének élettörténetét, hisz’ az életrajz gyakorlatilag ezesetben egy hatalmas spolier, még akkoris, ha a már említett huszonegyedik századira igazítás keretében olyan történelmi hitelességükben megkérdőjelezhető elemek is került a filmbe, mint például egy nő szeret nőt- jelenet.

Egy nem hétköznapi asszony portréjának remek filmre vitele A hercegnő, ami ha a nagynevű elődökkel – Elizabeth – nem is veheti fel a versenyt, előkelő helyet foglal el azon filmek között, amik a brit nemesség szereplőinek életét dolgozzák fel. S tudván, hogy hány és hány különös sorsú arisztokrata koptatta a főúri rezidenciák lépcsőt a ködös Albionban az évszázadok során, biztosak lehetünk benne, hogy G. története nem az utolsó a sorban...