Noel Coward színdarabját még némafilm formájában maga Alfred Hitchcock is feldolgozta már–kimondani is hihetetlen- nyolcvan évvel ezelőtt. A mostani BBC-s feldolgozás, csillagos ötöst érdemlő módon bizonyítja, hogy lehet egy, az 1920-as években játszódó darabot huszonegyedik századi kívánalmak szerint filmre vinni, afféle jut is, marad is alapon, hiszen miközben a történet megőrzi hűségét az eredeti műhöz, addig olyan elemekkel gazdagodik, melyek a mai kor nézőjének szimpátiájára bizton számíthatnak.
A rémísztően egyszerű és tagadhatatlanul brit történet középontjában anyuci pici fia áll,aki konzervaítv – lássuk be, fősznob-értékeket valló vidéki mamájához nem átall beállítani újdonsült – és most jön egyből három rosszpont- másodszor házasodó, amerikai, autóversenyző arájával. Mrs.Imádom az egyetlen fiamat, bár szültem leányokat is, de minek kishíján repülősóért kiállt első döbbenetében, csakhogy őt nem olyan fából faragták, aki egykönnyen hagyja, hogy egyszem fiúcskája csak úgy, holmi nagyvilági amcsi nő kezei között végezze, távol a szülői háztól. Így aztán, noha az újdonsült ara mindent megpróbál megtenni a kedves mama kegyeinek elnyeréséért, elkezdődik az alternatív Rózsák Háborúja, melyet az örömapa szinte némán követ, közben – evidens módon- az ifjú arának szurkolva, akiért nem csak azért lelkesedik annyira, mert végre borsot tört amúgysem imádott neje orra alá, hanem azért is, mert, mint az jól tudjuk, vén kecske, ha csak szemmel is, de szívesen nyalogatja a sót....
A helyzetkomikumokra, angol humorra és szójátékokra építő történtben innentől kedzve állandóan kéznél van a kanál víz, hátha valamilyen csoda folytán sikerül végre a célszemélyt belefojtani, s bár sajnálatos haláleset előbb-utóbb történik, nem kanál vízbe fullás lesz a halálok és nem is a civakdó fehérnépek egyike lesz az áldozat.
A ’Megszoksz vagy megszöksz’ helyzetből, mint ahogyan az várható is, végül nem a verbálisan hajat tépkedő hölgyek kerülnek ki vesztesen, de hogy végül boldog –e a vég, s ha igen, kinek, annak kiderítésére már inkább tessék megnézni a Könnyed erkölcsöket.
A szereplőgárdának pedig kéretik a mozi végén állva tapsolni, mert mindannyian megérdemlik - Jessica Bielnek tán két extra tapsintást is tessék adni -,hölgyeknek pedig még egy kis kedvcsinálóként annyit, hogy noha ennek a filmnek Colin Firth csak félig-meddig főszereplője, azt akkor is sikerül bizonyítania, hogy hiába a Bridget Jones által vélelmezetten Etonban a seggébe feldugott seprűnyél, még így is olyan tangót tud lejteni, ami a csajok – és pasik?-vonatkozó szerveit nem hagyja érintetlenül. /Gyk:: szem nem marad szárazon, miazmás ... :) /
És akkor most a taps!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése