Good

A – mondjuk így – Németország történelmével foglalkozó filmekből 2008-2009-ben jócskán kijut a nagyközönségnek, s ráadásul nem egy ezek közül magyar vonatkozással is bír. Itt van mindjárt a haznánkban forgatott Good, a tegnap esti mozi-nem élmény. 

A csábító tartalomleírás és előzetes sokkal többet ígért, mint amit aztán másfél óra elmúltával a film ténylegesen adni tudott. A néző ugyanis joggal várhatott egy olyan mozit, amiben a szerény, már-már naív irodalom professzor csendes”harca” az elkerülhetetlennel szemben, a barátság, a kegyes halál kérdésének mibenléte és sokrétűsége a néző érdeklődését felkeltve és fenntartva szőnek egy mély emberi drámáktól sem mentes,gondosan megszerkesztett és kivitelezett filmet. 

Ehelyett azonban ez a film nem adott másra okot, mint értetlenkedő karszéttárásra. Kidolgozatlan karakterek, egymást gondosan elkerülő történetszálak, le nem csapott nagyon magas labdák a drámaiságot illetően és még hosszasan sorolhatnám a Good hibáit. Olyan az egész mozi, mintha a forgatókönyv vázlata került volna megfilmesítésre, vagyis csak néhány kósza foszlány abból, ami akár egy nagyon értékes alkotás is lehetett volna. Mert a Birodalom által látszat-válasz út elé állított árja író és egy zsidó pszichiáter barátsága az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején, kiegészítve a mellékszálakkal és a kegyes halál témaköre által a Második világháború idején felvethetett etikai kérdésekkel többre lett volna hivatott egy átgondolatlan fércmunkánál. 

Remek alapanyagot elkótyavetyélő, felejthető film.