Egy gésa emlékiratai

Hosszú halogatás után néztem meg vasárnap ezt a filmet. Valahogy mindig úgy éreztem, ez a mozi nagyon hangulatfüggő. Ha tudtam volna, mennyire nincs igazam!

Mondják, jobb a könyv, sokkal. Biztosan. De tény, annak is megvan a maga előnye, hogy az ember egy ennyire gazdag képi megjelenítésre alkalmas művet filmen lát és nem könyvben olvas. Tudom, tudom, olvasással is megteremthető a képi világ, a képzeletünkkel. Nos, én rábíztam magam az operatőrre és nem csalódtam. Benne. A történetben némileg igen. Erősebb, fordulatosabb történetet vártam.

Igaz, maga az egzotikus helyszín, a nyugati embereknek oly’ ismeretlen világ kétségkívül lebilincseli az embert a több, mint két órás játékidőre. De inkább az és annak megjelenítése, mint az, ami közben – amúgy – történik a filmben.

Ingatom a fejem és nem tudom, nem tudom. Tetszett a misztikussága, tetszett a pazar fényképezés, a kiemelkedően jó 5.1 -es hangkeverés a dvd-n. De nem tetszett a lapos sztori – vagy a nagyon jó sztori lapos találása (lehet, hogy mégis jobb a könyv??)-, nem tetszett a giccses befejezés és nem tetszett a narrációval nagyon drámainak hatni akarás és annak sikertelensége.

A különlegessége miatt mindenképpen újranézendő film az Egy gésa emlékiratai, de csak amiatt.