Két évvel ezelőtt, Írországban, 160 ezer dollárból, két kézikamerával és két amatőr főszereplővel született meg a Once című, hát minek is nevezzük, romantikus film? Zenés film? Független film? Nem, legyen inkább csak csudajó film. Azt hiszem, ez a besorolás a legtalálóbb.
A történet egyszerű, semmi mesterséges probléma, semmi felesleges érzelem és műbalhé. A Once letisztultan, egyszerűen mesél egy porszívójavító mellesleg utcazenész srácról és egy virágáruslányról, aki Csehországból költözött Dublinba. És hogy mi a közös bennük? A zene. Elég egyetlen közösen eljátszott dal és máris mindketten tudják, láthatatlan kapocs szövődött közöttük.
Rövid, nagyobb részben zenés mozi a Once. Ha tetszenek a dalok, tetszik a film. Ilyen egyszerű. Márpedig ezek klassz kis dalok – a Falling slowly az év legjobb filmdalaként Oscar-t nyert idén - , igényesen megírt szövegekkel. A film megnézése előtt magukban nemigen tudtam velük mit kedzeni, most, hogy láttam a filmet, nagyon jó őket újra meg újra hallani, érteni, átérezni.
Nincs kifejezetten erős történet, maga az élet van, a csontig hatoló realitás. Mégis zseniális romantikus film a maga egyszerűségével.
Sablon – és klisémentes, értékes alkotás.
A férfi főszereplő, Glen Hansard, mikor átvette az Oscar-t, nagyon találóan azt mondta: Make Art!
Ők megtették.
Trailer:
Az Oscar-díjas dal:
A számomra legkedvesebb dal:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése