Kegyes volt hozzám a talán nem is létező véletlen, amikor az utamba sodorta a 2007-es Sundance Festival egyik filmjét, Justin Theroux első rendezését, a Dedication-t. Már a trailer megnézése után tudtam, nagyon fogom szeretni, már akkor érezhető volt, ez a film nem egy szokványos mozi. Igazam lett, valóban nem az.
A történetet vagy valami hasonló mesét már sok képíró elmesélt, hiszen mi szokatlan van abban, hogy két ember kényszer szülte közös munkája kicsit vagy tán nagyon többé érik puszta munkakkapcsolatnál? No igen, valljuk meg, semmi. Csakhogy a Dedication két főszereplője két nem akármilyen ember. A Billy Crudup által megformált főszereplő, Henry Roth cseppet sem mondható hétköznapi srácnak. Mesekönyveket ír, de nem kifejezetten szereti a gyerekeket, egyetlen barátja van, az illusztrátora, Rudy Holt, meglehetősen erősen kényszerbeteg, ami többek közt olyan „apróságokban” nyilvánul ,meg, minthogy nem képes semmit az óramutató járásával megegyező irányban elforgatni, betegesen retteg bizonyos számoktól, s alkalmanként késztetést érez arra, hogy lefeküdjön a földre és mindeféle nehéz tárgyat magára tegyen. És ez messze nem a kényszer-cselekvéseinek teljes listája.Mindemellett felettébb szókimondó, ám szarkasztikus és azt hiszem, összességében embergyűlölő. Valóban csak Rudy-t viseli el maga mellett, őt azonban rajongásig szereti, tán pont úgy, ahogy egy bölcs, idősödő barátot szeretni illik és kell is. A sors azonban elveszi Henry-től Rudy-t, ami akkora törést jelent Henry életében,hogy szerződés ide, szerződés oda, úgy érzi, képtelen megírni egy újabb könyvet. Csakhogy a kiadója hajthatatlan és kerít neki egy másik illusztrátort, a lelketlen anyjától szenvedő és magányos Lucy-t. Henry azonban gyorsan eléri, hogy Lucy ne akarjon vele dolgozni.Nem tesz mást, mint önmagát adja.A kiadó viszont nem adja fel, hiszen neki kell a könyv, mégpedig határidőre. Ígyhát jobb híján összezárja Henry-t és Lucy-t, akiknek három hetük van előállni a kész könyvvel, kerül, amibe kerül .....
Ha csak ennyit tudnék a Dedication-ről, nem feltétlen rohannék megnézni. Csakhogy, ez a mozi nem attól különleges, amit mond, hanem ahogy mondja, azt amit mond.
Egy zseniális és általam eddig soha nem látott dramaturgiai csavarnak köszönhetően Rudy bár meghalt, mindig Henry-vel van, s terelgeti az úton, hogy végre képes legyen megnyílni és teljes szívvel és lélekkel ÉLNI. Ez a különös dramaturgia a film egyik nagy erénye.
S aztán ott van a kiváló forgatókönyv és a tökéleteset alakító színészek, Billy Crudup fürdik ebben a szerepben, s azt kell mondjam, ez érthető is, hiszen az ő karaktere talán a legkidolgozottabb a filmben, a jellemfeljődés pedig, amit megél a film másfél órája alatt, az utolsó gondolatig hibátlanul átgondolt és következetesen felépített.
A másik két kiemelkedő pont a fényképezés és a vele teljes mértékben összhangban lévő zene. A Dedication télen játszódik, ennek megfelelően dominálnak a hideg színek, rengeteg a kékes árnyalat, a fekete és a fehér. Tulajdonképpen szinte végig ez a három alapszíne a filmnek. Mindemellett a külső felvételek csodás tájképeket tárnak elénk, legyen azon a képen egy téli park kopasz fája vagy a kihalt tengerpart. S mindehhez csatlakozik a briliánsan megválogatott zene. A Cashback óta ennyire tökéletes filmzenét nem hallottam, azt pedig, hogy a zene és a képek ilyen tökéletes összhangban legyenek, talán még soha nem láttam.
Számomra, s talán majd más számára is az lesz, rendkívüli filmalkotás a Dedication. Már ma újranézném, pedig tegnap láttam. Bátran állíthatom, az év filmje és a képzeletbeli filmes toplistám első öt helyezettjének biztos tagja, és nem az ötödik....
Minden percében tökéletes. Látni kell!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése