Hadd kezdjem rögtön a végén. Megrázó, hibátlanul kivitelezett, tökéletes mozi! Ez a Cserbenhagyás, Terry George – a Hotel Ruanda rendezőjének és az Apám nevében forgatókönyvírójának- legújabb filmje.
A történet egy szörnyű cserbenhagyásos gázolás utóéletét mutatja be, mindenféle felesleges sallangtól mentesen, anélkül, hogy erkölcsi tanulságokat kényszerítene nézőjére. Realista, őszinte, letisztult.
Két család és főként két édesapa a főszereplők, az egyik apa elkövetett valamit, aminek a következményével egy életen át élnie kell, a másik apa pedig a másodperc tört része alatt veszítette el a kisfiát, csak mert egy sofőr, egy édesapa figyelmetlen volt. Két apa, akiknek az élete soha nem lesz már olyan, mint régen és akiknek úgy kell egymás szemébe nézniük, hogy csak az egyikük tudja, kicsoda is az, aki vele szemben áll. Két család, akik pár utcányira élnek egymástól. Két történetszál, amelyek eleinte ritkábban s aztán gyakrabban összefutnak, végül teljesen összefonódnak és egymásba olvadva élik meg a befejezést.
Mindehhez kifogásolhatatlan színészi játékok , tökéletes alapossággal megírt történetvezetés, - amely az utolsó pillanatig nyitva hagyja a befejezés kérdését, így tartván fenn a néző érdeklődését a film legvégéig - , és az azt kiteljesítő, professzionális zenei aláfestés, Mark Isham alkotásaként. Ez a Reservation Road.
Egy igazi remekmű, amiről talán idővel többet tudok majd írni. Egyelőre, kicsivel azután, hogy láttam, még hat. Nagyon hat.
Számomra eddig a 2008-as év legjobb filmje.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése