Egyszerűen bonyolult

Ki ne találkozott volna már a közösségi oldalakon feltett kérdéssel, melyben a regisztráció során az üzemeltetők a családi állapotunkra kíváncsiak. Vannak ott ugyebár egyértelműbb válaszok, úgy, mint a „mezei” házas vagy egyedülálló, de mindig ott van a sejtelmes frázis is: It’s comlicated. Vagyis bonyolult. Aztán képzeljen bele az ember, amit akar.

Ha Nancy Meyers legújabb romkomjának szereplői, Jane (Merly Streep) vagy Jake (Alec Baldwin) regisztrálnának egy ilyen oldalra, nagy valószínűséggel mindketten többszörösen is ezt az opciót választanák. Ők ugyanis noha tíz éve elváltak, Jake újra megnősült, Jane pedig lassan – látszólag – éppen helyretette magában a dolgokat és megtalálta az „újra-szingli lét” jó oldalait, egy családi rendezvénynek köszönhetően váratlanul (?) ismét közel kerülnek egymáshoz, és a közel alatt ezúttal nagyon közelt tessék érteni. Így aztán Jane lesz az a bizonyos harmadik Jake új házasságában, míg az életébe szépen, lassan belépdelő Adam (Steve Martin) a dilemma abszolút forrása az aggszingli mindennapjaiban.

A rendezőnő nem tagadta meg önmagát, pompás lenyomatot készített a Minden végzet nehéz ideológiájáról, így aki szerette Diane Keaton és Jack Nicholson egymásra találásának történetét, az Egyszerűen bonyolultban sem fog csalódni. De, mégis fog. Csak éppen pozitívan, hiszen Meryl Streep energikus, szeretetre méltó figurája korántsem emlékeztet a kissé/hozzá képest savanykás Keaton karakterre.

Alec Baldwin komikusi vénája kicsattan a benne buzgó erőtől, Steve Martin pedig ezúttal ugyan visszafogottabb, mint korábbi kimagaslóan nagyszerű vígjáték szerepeiben (L.A Story, Roxanne), de végre megtudjuk, hogy az őszhajú sztár tud decensen kedves is lenni, nem kell a zúgó tapsért hegyes műorrot ragasztania vagy egy múzeumban görkorira pattannia.

Párbeszédcentrikus, intellektuális verbális humorral fűszerezett moziélmény az Egyszerűen bonyolult, amit egyértelműen kevés egyszer látni.