Görögbe fogadva

Nia Vardalos nem jó színésznő. Nia Vardalos jó görög. És mint ilyen, úgy tűnik, időről-időre késztetést érez arra, hogy szeretett óhazáját vagy legalább annak hagyományait minél több mozinézőnek megmutassa. Próbálta már ezt megtenni a legalapvetőbb sztereotípiákra építve – gondoljunk csak a Bazi nagy görög lagziban a bajszos nőkre, a báránysültre vagy az Uzóra – és megpróbálta most is, bár talán félve attól, hogy a görögökre gondolva mindenkinek a Vindex fog eszébe jutni, komolyabban, a kultúrára és a történelmi gyökerekre építve. Persze, ettől még a Görögbe fogadva vígjáték, van benne minden, ami ilyenkor kell, szóvicc, helyzetkomikum, romantika és így tovább. Sőt, van benne – és talán ez a legnagyobb erénye – egy csuda nagy fricska „Az amerikai tursitának”, aki persze később feloldozást nyer a csípős tollú forgatókönyvíró által ráhúzott negatívumok alól.

Ismét tanulhatunk – mondtam már, hogy Miss Vardalos jó görög? – néhány görög szót, ha egy kevéskét tudnunk angolul, akkor arra is fényt deríthetünk, hogy mi olyan vicces abban a görög névben, hogy Poupi Kakas, és nem mellesleg az is kiderül, hogy egy jókor eljárt szirtaki mindenre gyógyír lehet.

A maga kategóriájában átlagos mozi a Görögbe fogadva, mind a rendező Donald Petrie egyik talán legüdébb romkomja , a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?, mind Nia Vardalos korábbi görögös filmje, a már említett Bazi nagy görög lagzi köröket ver rá. Mindazonáltal az Amerikában született görög lány visszatelepül Görögországba, hogy aztán később amerikaiaknak meséljen a Hellén kultúráról több ezer éves romok közt negyven fokban alaptörténetű mozi nem olyan rossz, mint azt a sok fanyalgó és a Mamma mia!-ra erősen hajazó grafikai plágium ténye a plakát kapcsán sejtetheti.

Ahogy már írtam, minden benne van, aminek lennie kell, csak annak egy része – Pély Barna után szabadon – nem jön át. De ettől még egy laza másfél órás mozizást, ha másért nem, hát a zenéért és a ködös őszben lélekemelően ható napfényért feltételnül megér.