Még mikor Magyarországon be sem mutatták, már akkor nagyon akartam látni ezt a filmet. Már nem emlékszem, mi motivált akkor annyira, talán Kidman, akit kedvelek, tényleg nem tudom, hiszen Diane Arbus-ról sem tudtam semmit a tegnapi napig. Aztán jött itthon is, már DVD-n is és én még mindig nem láttam. Bemutatta az HBO, átkerült az HBO2-re, végül pedig a Cinemax-ra, mire úgy alakult, hogy megnéztem. S ilyenkor jön a szokásos fejet a falba dolog. Miért nem előbb, ha valami amúgyis azt mondatta velem, hogy látnom kell?? Merthogy a suta, bár a film megnézése után teljesen érthető „kín-cím” ellenére, ez a közel két óra engem teljesen levett a lábamról.
Tény, ha valakinek egy film ennyire a szívébe harap, akkor annak nem annyira filmművészeti, mint inkább személyes okai vannak. Ez most sincs máshogy. De kérdem én, hát nem mindegy? Ezúttal bánom is én, ha X vagy Y nem úgy játszott, ahogy kellene vagy amit jónak lehetne mondani, bánom is én, hogy ez a film egyeltalán nem visz közelebb Diane Arbus valós életének megismeréséhez, hiszen a címében a „képzeletbeli” szó a hangsúlyos, szóval, bánom is én, ha másnak ez a mozi középszerű – bár nem értem, hogy lehet az, - nekem egyszóval és nyugatiasan: WoW!
Eleinte, úgy jó egy óráig inkább tűnt izgalmasnak, aztán kicsit „mulenrúzsosan” szürreálisnak – a hasonlat a Moulin Rouge – hoz nem Kidman miatt érezhető,hanem Diane új, a musicalbeli bohémokra sokban emlékeztető barátai miatt - , s aztán lett belőle egy csodás szerelmi történet. Valaki azt mondta erről a filmről, hogy különös hangulata van, nos valóban, valami non- konvencionális és más filmekhez nem fogható atmoszféra sugárzik belőle. Nem is boncolgatom tovább, inkább ajánlom, nagyon.
Kérem szépen, én le vagyok nyűgözve. És harapás nyomok vannak a lelkemben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése