Nem mondom, bizarr alapötlet. S egyben zseniális. Ahonnan emberek millió akartak évtizedeken át menekülni, oda akar mindenáron bejutni egy angol családapa, aki szentül hisz a kommunizmus eszméiben ( elnézést a nem kicsit profán szópárosításért ), s legfőbb vágya, hogy egy olyan országban élhessen, ahol mindenki egyenlő s ahol a marxizmus-leninizmus tankönyveket az éjjeli szekrényen tartja minden elvtárs. Ígyhát, családja tudtán kívül megpályáz egy állást – ahogy ő hívja – DDR-ben, azaz a Német Demokratikus Köztársaságban, amit meg is kap. Csakhogy a költözés tényét a családi tanács elé kell vinni és szavazásra bírni a még kislány, és apjában makulátlanul hívő Mary-t, a buksiját csakis a pasizáson jártató és a dackorszakát élő kamaszlány Alex-et, a lányok nagybátyját, a fotóművész-aspiráns Philip-et ésvégül, de messze nem utolsó sorban a feleséget, Mrs Ratcliffet, azaz Dorothy-t. A családi tanács gyorsan dönt, s hogy, hogy nem beleegyeznek, hogy felpakolják a háztarttást és elinduljanak a családfő álomországába, az NDK-ba, kommunistának lenni, 1968-ban.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen magaslabda, egy ennyire jó alapötlet nem sülhet el rosszul. Vagy legalábbis annak kellene lennie. A film első harmada valóban mókás, valóban tud élni azzal a rengeteg kiaknázadnó poénnal,amit egy ilyen téma adhat. Sőt, még akkoris vicces tud maradni a mozi, amikor Mrs.Ratcliffe a fejébe veszi, hogy neki ott mégsem jó, s ezért, bár már kelet-német útlevéllel rendelkeznek és így szinte esélyük sincs, hogy kijussanak NYUGATRA, „housewife-hausfrau” szerepköréből szépen-lassan öntudatra ébredve - ezzel a történetet messze eltolva az ócska komédiák irányába - elkezdi megvalósítani a magam forradalmát, szemben egy ország ideológiájával, szemben a fekete autókkal, a minden apró lyukból kémlelő szemekkel és fülekkel, s persze a saját férjével, aki időközben egyre jobban élvezi az álomvilágot, bár olykor-olykor belényilal a felismerés, hogy lehet, talán mégis inkább egy rémálomvilágba sikerült bejutnia.
Ha a főszerepet nem Catherine Tate játszaná, akkor ez a film egy semmi lenne! Amit ez a nő tud, az egyszerűen zseniális! Bizton állítom, a legkimagaslóbb brit komika, noha eddig mindössze két filmben láttam illetve néhány jelentben, amik a saját show műsorából kerültek fel a youtube-ra. Hiába bicsaklik meg a történet az első harmada után, és hiába fullad giccsbe a vége, Catherine Tate elviszi a hátan ezt a filmet, olyannyira, hogy miatta és csakis miatta még nem egyszer szeretném újranézni, s erre biztatok mindenkit. Viszont, csakis angolul tessék nézni, mert Tate nemcsak a gesztusaival és a mozdulataival tökéletes, hanem a hanghordozásával is, amit szinkronszínész legyen a talpán, aki vissza tud adni a nézőknek.
Egyszemélyes jutalomjáték, egy nagyon elszúrt történetvezetéssel és Catherine Tate-t kivéve harmatgyenge szereplőkkel. Tessék megismerni a főszereplőnőt, mert az biztos, hogy hallani fogunk még róla, hiszen eddig mégcsak két mozifilmben szerepelt, de mindkettőt messze jobbá tette,mint amik nélküle lettek volna!
A trailer, magyar felirattal:
Részlet a Catherine Tate Show-ból /angoltudás nem szükséges, az alaphelyzet az, hogy sürgősen szükség lenne egy olyan tolmácsra, aki 7 nyelven tolmácsol. Ennyit elég tudni, a többi önmagáért beszél, vagyis nem -beszél:) /
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése