/A korábbi írás kicsit másképp/
Happy-go-lucky. Melléknév, jelentése: könnyed, laza, gondtalan. Éppne ilyennek szánta Mike Leigh rendező a főszereplő 30 éves lány, Poppy karakterét, aki London Camden városrészében él egy barátnőjével, feltűnően sok rétegben, feltűnően színesen és extravagánsan öltözködik, soha nem bír csendben maradni, s az sem zavarja, ha éppenséggel egy idegen ül mellette a buszon, ő akkor is csevegést kezdeményez, s ha ellpoják a bicaját,csak annyit mond: "Hát el sem búcsúztam tőle."
Poppy mottójául a rendező Ghandi híres mondását választotatta:"Be the change you want to see in the world", vagyis te magad légy az a változás,amit a világban látni szeretnél. Talán ez a mondás kicsit magasztos egy hebrencs, bár olykor igenis éretten és felelősségteljesen gondolkodó lány mottójául. Hozzá sokkal inkább illik a film egyik talán legfontosabb mondata, miszerint nincs abban semmi rossz, ha az ember legalább megpróbálja a környezetében élőket boldoggá tenni.
Poppy pedig igenis megpróbálja. A barátokkal, a tanítványaival az iskolában, az autóvezetés- oktatójával, a családtagjaival, mindenkivel. Kétségkivül a „Poppy vezeti tanul” szál a legmeghatározóbb a filmben, ahogy a csupa mosoly lány és az antiszociális, szorongó, elfojtásoktól pattanásig feszült oktató, Scott minden héten egy órát kénytelen összezárva ülni egy autóban, miközben Poppy ügyet sem vet a tényre, hogy kettejük és a közlekedők életét teheti kockára könnyelműségével, Scott pedig kishíján agyvérzést kap ugyanettől, de Poppy csak mosolyog, csak csacsog, csak önmagát adja.Nem eredménytelenül...
A filmben nyújtott alakításáért Sally Hawkins idén elnyerte a Legjobb színésznőnek járó Golden Globe-ot, illetve a berlini Filmfesztiválon az Ezüst Medve –díjat, de Mike Leight a forgatókönyvért Oscar-díjra is jelölték. Az autóvezetés-oktatót alakító Eddie Marsan és a Poppy barátnőjét megformáló Alexis Zegerman pedig a Brit Független Filmek seregszemléjén kapták meg a legjobb mellékszereplőknek járó díjakat.
Mike Leigh ezúttal életerőtől sugárzó mozit rendezett, amit egyszer meg KELL nézni, de legalább kétszer érdemes, aztán meg már úgyis időről-időre jókedv-függően nyúlunk érte a polcra.
Poppy mottójául a rendező Ghandi híres mondását választotatta:"Be the change you want to see in the world", vagyis te magad légy az a változás,amit a világban látni szeretnél. Talán ez a mondás kicsit magasztos egy hebrencs, bár olykor igenis éretten és felelősségteljesen gondolkodó lány mottójául. Hozzá sokkal inkább illik a film egyik talán legfontosabb mondata, miszerint nincs abban semmi rossz, ha az ember legalább megpróbálja a környezetében élőket boldoggá tenni.
Poppy pedig igenis megpróbálja. A barátokkal, a tanítványaival az iskolában, az autóvezetés- oktatójával, a családtagjaival, mindenkivel. Kétségkivül a „Poppy vezeti tanul” szál a legmeghatározóbb a filmben, ahogy a csupa mosoly lány és az antiszociális, szorongó, elfojtásoktól pattanásig feszült oktató, Scott minden héten egy órát kénytelen összezárva ülni egy autóban, miközben Poppy ügyet sem vet a tényre, hogy kettejük és a közlekedők életét teheti kockára könnyelműségével, Scott pedig kishíján agyvérzést kap ugyanettől, de Poppy csak mosolyog, csak csacsog, csak önmagát adja.Nem eredménytelenül...
A filmben nyújtott alakításáért Sally Hawkins idén elnyerte a Legjobb színésznőnek járó Golden Globe-ot, illetve a berlini Filmfesztiválon az Ezüst Medve –díjat, de Mike Leight a forgatókönyvért Oscar-díjra is jelölték. Az autóvezetés-oktatót alakító Eddie Marsan és a Poppy barátnőjét megformáló Alexis Zegerman pedig a Brit Független Filmek seregszemléjén kapták meg a legjobb mellékszereplőknek járó díjakat.
Mike Leigh ezúttal életerőtől sugárzó mozit rendezett, amit egyszer meg KELL nézni, de legalább kétszer érdemes, aztán meg már úgyis időről-időre jókedv-függően nyúlunk érte a polcra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése