Pillangó úrfi

Ha nem ismernéd a történetet: 

René Gallimard, a Pekingbe akkreditált francia diplomata megtalálta a tökéletes nőt, s vele a boldogságot: mégpedig a kínai opera sztárjának, Song Lilingnek a karjaiban. Olyan mindent elsöprő szerelem ez, amiért eldob családot, karriert. Ám hosszú évek viharos szerelmi kapcsolata után azzal kell szembesülnie, hogy a titokzatos énekesnő nemcsak hogy kém, aki végig kihasználta, de szeretett "pillangója" ennél is sokkolóbb titkot rejteget festett álarca mögött... /Forrás:port.hu/

Hozzávetőlegesen úgy 10-12 éve láttam utoljára ezt a filmet, előtte sokszor, nagyon sokszor, egy rongyos vhs-ről, amire még az HBO hazai indulásának tájékán került rá. 

Érdekes, másnak emlékeztem rá. Jobbnak. Talán fiatalabban jobban elvarázsolt. A vége így is belepréselelt a kanapéba, de sokkal inkább megölte az amúgy csúcspontnak számító tárgyalás- jelenetet a tény, hogy azóta számtalanszor láttam a budapesti Városházát a hírműsorokban és az amúgy feszültnek szánt pillanatokban Demszky Gábor feje ugrott be ahelyett, hogy a tágra nyíló ajtó mögül előlépő főszereplő fizimiskáján megdöbbennék. 

Korábban imádtam, most csak szerettem ezt a filmet. Csak. Tényleg jobban hittem az emlékek alapján.

Nász-ajánlat

Anne Fletcher a 27 idegen igen című meglehetősen gyengére „sikerült” tavalyi vígjátéka után a Nász-ajánlattal határozottan jobb mozival írta be magát a romkomok történetének nagykönyvébe. A Sandra Bullcok és Ryan Reynolds főszereplésével készült Nász – ajánlat alcíme akár az is lehetne: XXI. századi Zöld kártya. Akik emlékeznek az Andie MacDowell és Gérard Deparideu főszereplésével készült – mostmár mondhatjuk így – klasszikusra, érteni fogják, miről beszélek.

A Nász-ajánlat sztroija is egy tartozkodási-engedély és egy névházasság körül forog,  igaz, ezesetben a potenciális arának, a könyveszerkesztő és nem mellesleg kiállhatalan főnöknő, Margaretnek lenne szüksége mihamarabb egy amerikai állampolgárságú férjre, és mert az idő sürget, mi sem kézenfekvőbb, mint a szolgálatkész asszisztens, Alex előtt térdre ereszkednie és egy rögtönzött fiúkérést elővezetnie. Alex azonban nem szívbajos, neki is megvannak a maga feltételei, így a rettegett főnökasszony szükség törvényt bont alapon  kénytelen leszállni a magaslóról és Alex-szel egyetértésben – és ál-szerelemben-elutazni egy alaszkai kisvársoba a fiú családjához, ahol persze, jóféle romkomhoz méltóan semmi sem úgy történik majd, ahogy várnánk, node tapasztalt vígjáték-nézőként egyetlen fordulaton sem fogunk meglepődni...

Kategóriájában átlagos, Fletcher és Bullock munkásságában talán az átlagnál egy hangyányit kellemesebb  komédia a Nász-ajánlat, amiből popcorn ropogatás közben megtudhatjuk, hogy a karrierista szingliknek is van szíve és hogy amikor egy pár elegáns New York-i tűsarok betipeg a dimbes-dombos  vidéki miliőbe, abból garantáltan megmosolyogtató helyzetek sokasága alakulhat ki.  Ami miatt pedig feltétlenül dícséretet érdemel a film, az az a tény, hogy megkímél minket a sablonos –és a kezdetektől evidens – befejezéstől és sikerül visszahuppantania a moziból már-már éppen indulni készülő nézőket a székekbe egy aprócska csavarral.

Jó mulatság, /nagyon/női munka volt.

Dolgozó lány

Vannak filmek, amiket időről-időre megnézünk, és mindig képesek vagyunk élvezni őket. Van, hogy nem kell a fordulat, az izgalom, hanem az kell, hogy igenis tudjuk, mi fog következni, már-már magunkban mondjuk a szöveget, amit hallani fogunk. 

Nekem ilyen film a Dolgozó lány, az amerikai társadalom egy kedvenc, "Te is lehetsz valaki, csak merned kell álmodni" tézisére építő vígjáték. De ennek még ezt a sablont is kész vagyok megbocsájtani. A történet elővezetésétől tartózkodnék, gyanítom, mindannyian ismerjük már. 

Unalmas frázist fogok mondani: jó volt újra megnézni. 

Only you

Egyetlen egy nevet mondok:Damon Bradley. Na ugye, hogy ismerős? Na ugye, hogy megvan, ahogy Marisa Tomei habcsók menyasszonyi ruhában rohan a repülőtérre a tizenéves korában neki jósolt jövendőbelije után, akit ugyan életében nem látott, dehát a jóslat, az jóslat? És ugye megvan, ahogy Rómában összetalálkozik Robert Downey Jr.-ral? És ugye megvan a csodás olasz táj és a látványt nagyban romboló ál-Damon, aki fukszerdőben bújik elő egy medencéből? És ugye megvan a boldog vég? Na ugye, hogy te is láttad! 

A romantikus mozik alfája és omegája, az alapmű, a kötelező darab és mert több ócska közhely nem jut eszembe, hát csendben örülök magamban tovább, hogy közel egy évtized után újra megnézhettem a szinkronos verziót.

Ne mondd, hogy nem irigyelsz? :) 

Két emelet boldogság

Talán már itt is írtam valahol és valamikor, hogy gyengéim közé tartoznak az 50-es és a 60-as évek magyar filmvígjátékai. Mostanában szerencsére egyre több ilyet lehet látni a Filmmúzeumon, így a magamfajta filmszeretők az igazi dőzsölés idejét élik.

A Két emelet boldogság tulajdonképpen egy őskori Szomszédok-szerű telenovella, csak egy kicsit hosszabb. Az Új utca új társasházába új lakók érkeznek, mindannyian hatalmas várakozással veszik át a kulcsot és kezdenek el beköltözni a kor igényeinek megfelelő, modern otthonokba. Szépen, sorban megismerkedünk velük, ahogy ők is egymással, és jókat kuncorászunk a majd' négy évtizeddel ezelőtti szokásokon, problémákon, örömökön.

Tényleg nem akarok unalmassá válni, de imádom e kor mozijait, számomra ilyet legalább akkora öröm látni, mint a mai fiataloknak egy Harry Potter filmet. Öregszem...?

 

New in town - Miért éppen Minnesota?

A karrierista Lucy Hill éppen olyan önbizalommal telve veti rá magát a jelek szerint amúgyis neki szánt vállalat-átszervezési projktre, mint ahogyan korábban Bridget Jones csapott le a Talpra Britanniában egy-egy zseniálisnak tűnő sztorira. De a Miért éppen Minnesota?! nem csak Zellweger játékában emlékeztet valamire, hanem teljes mivoltában. Sugallja ezt a magyar kín-cím és sugallja ezt maga az egész forgatókönyv is. Egy kicsit Miért éppen Alaszka?,egy kicsit A  férfi fán terem és nagyon ...sok klisé. Az, akár ha Lucy útjára gondolunk a napos, ám lélekben üres világból, a hűvös, ám mégis szeretetteljes északi kisvárosba és az akkkor is, ha felidézzük, hányszor láttuk már a magányos, kisvárosi szingli apukát, ahogy farmerban és kockás ingben mindig a lehető legjobbkor, a lehető legjobb helyen terem. 

És mégis. A nyilvánvaló végkifejlet és az imént felsoroltak ellenére ez a mozi igenis jó. Nem hullik majd rá díjeső, egy lesz a sok közül az alkotók repertoárjában, talán a nézők is hamar feledik, de  jó érzésekkel gondolnak majd vissza rá, mert noha minden percét láttuk már valahol, akkor is kellemes kikapcsolódás lesz egy tál popcorn mellett, akár többször is.

Akik szerették a már említett sorozatokat  illetve a Mr.Tűsarok című filmet, azok bizonyosan a Miért éppen Minnesota?!-t is a szívükbe zárják majd. Habkönnyű, de néha ilyen is kell.

Happy-Go-Lucky (Hajrá Boldogság!)

/A korábbi írás kicsit másképp/

Happy-go-lucky. Melléknév, jelentése: könnyed, laza, gondtalan. Éppne ilyennek szánta Mike Leigh rendező a főszereplő 30 éves lány, Poppy karakterét, aki London Camden városrészében él egy barátnőjével, feltűnően sok rétegben, feltűnően színesen és extravagánsan öltözködik, soha nem bír csendben maradni, s az sem zavarja, ha éppenséggel egy idegen ül mellette a buszon, ő akkor is csevegést kezdeményez, s ha ellpoják a bicaját,csak annyit mond: "Hát el sem búcsúztam tőle." 

Poppy mottójául a rendező Ghandi híres mondását választotatta:"Be the change you want to see in the world", vagyis te magad légy az a változás,amit a világban látni szeretnél. Talán ez a mondás kicsit magasztos egy hebrencs, bár olykor igenis éretten és felelősségteljesen gondolkodó lány mottójául. Hozzá sokkal inkább illik a film egyik talán legfontosabb mondata, miszerint nincs abban semmi rossz, ha az ember legalább megpróbálja a környezetében élőket boldoggá tenni.

Poppy pedig igenis megpróbálja. A barátokkal, a tanítványaival az iskolában, az autóvezetés- oktatójával, a családtagjaival, mindenkivel. Kétségkivül a „Poppy vezeti tanul” szál a legmeghatározóbb a filmben, ahogy a csupa mosoly lány és az antiszociális, szorongó, elfojtásoktól pattanásig feszült oktató, Scott minden héten egy órát kénytelen összezárva ülni egy autóban, miközben Poppy ügyet sem vet a tényre, hogy kettejük és a közlekedők életét teheti kockára könnyelműségével, Scott pedig kishíján agyvérzést kap ugyanettől, de Poppy csak mosolyog, csak csacsog, csak önmagát adja.Nem eredménytelenül...

A filmben nyújtott alakításáért Sally Hawkins idén elnyerte a Legjobb színésznőnek járó Golden Globe-ot, illetve a berlini Filmfesztiválon az Ezüst Medve –díjat, de Mike Leight a forgatókönyvért Oscar-díjra is jelölték. Az autóvezetés-oktatót alakító Eddie Marsan és a Poppy barátnőjét megformáló Alexis Zegerman pedig a Brit Független Filmek seregszemléjén kapták meg a legjobb mellékszereplőknek járó díjakat.

Mike Leigh ezúttal életerőtől sugárzó mozit rendezett, amit egyszer meg KELL nézni, de legalább kétszer érdemes, aztán meg már úgyis időről-időre jókedv-függően nyúlunk érte a polcra.

Longford

Úgy gondolom, egyelőre zárójelbe teszem a Longfordot és az írással várok. Fura, de nem ihletett meg eléggé. Egyelőre. 

Meleg helyzet

Ezúttal a tartalom leírásának tekintetében ismét  a könnyebbik utat választom és a port.hu-n található ismertetőt másolom ide. Íme:

Emmanuel negyvenes homoszexuális gyermekorvos. Tökéletesen boldog lenne, ha örökbe fogadhatna és felnevelhetne egy kisfiút vagy kislányt a partnerével, az ügyvéd Philippe-vel együtt. A probléma az, hogy Philippe elégedett a jelenlegi helyzetével, és nem akarja, hogy egy gyerek betolakodjon az életébe. A vitának a kapcsolatuk látja kárát, elválnak útjaik. Emmanuel nem tesz le a tervéről, elhatározza, hogy béranyát fogad, aki hajlandó megadni neki azt, amire vágyik. Fina, a kolumbiai szépség elvállalja a feladatot, ha a férfi cserébe elveszi, és így legalizálni tudja helyzetét.

Így rögvest mondhatom a magamét. S a magamé röviden és tömören annyi, hogy átlagos, kvázi szokásos francia vígjáték. Bár nem is vagyok benne olyan biztos, hogy összességében olyan víg lenne. Inkább kicsit víg, kicsit pedig gondolatébresztő. Lehet úgy is nézni, hogy kellemes kikapcsolódás, de lehet úgy is nézni, hogy az ember közben kérdőre vonja saját magát a melegekről, arról, hogy vajon egyetért-e azzal, hogy a meleg párok gyereket vállalhassanak. Én csak utóbbi "módjára" tudtam nézni a filmet, és igen, bennem is ébresztett pár kérdést a film. Erről hosszasabban ezen a fórumon nem szeretnék beszélni, hiszen ez mégiscsak egy filmes blog. Ami bizonyos, ez a mozi homofób nézőkenk egyenesen tiltott.  Mindenki más nyilván szeretni, kedvelni fogja, de ha más nem, beszélgetni biztosan fog majd róla, akár egy hetero, akár egy homoszexuális barátjával. Mert ami biztos, minden könnyedsége és vígsága ellenére kérdéseket hagy maga után a Meleg helyzet, aminek az eredeti címe:Mint mások, sokkal inkább kifejezi azt a toleranciát és elfogadást, amit maga a mozi is sugároz. 

Az érdeklődők az HBO műsorán keressék a filmet.