Nők

A gyönyörű, okos és sikeres Mary Haines boldognak tűnő házassága veszélybe kerül, amikor a Saks Áruház parfümrészlegén dolgozó Crystal Allen kiveti hálóját Mary férjére. A kényes szituáció természetesen a legfőbb téma lesz Mary ravaszdi barátnői és anyja körében. Minden erejükkel próbálnak segíteni, de az események odáig fajulnak, hogy végül kénytelenek megkérdőjelezni egymás iránti barátságukat és eddig kifogástalannak érzett romantikus kapcsolataikat is. A Feleség csatája a Másik Nő ellen időtlen és elbűvölően szellemes szórakozás, szigorúan csak hölgyeknek.

/A tartalomleírás forrása : www.xpress.hu/

Mi NŐK.  
Csacsogunk, telefonálunk, szervezkedünk, rendezkedünk, kéjes örömmel vásárolgatunk, titkos-misztikus módon eltűnünk a szépészetek ajtajai mögött, ahol valami olyat élünk át nőtársainkkal, amit a férfiak sosem fognak megérteni, megfejthetetlen örökbarátságokat kötünk, erős szolidarítással összezárunk, ha egy társunkat egy pasi részéről sérelem éri, sajnálkozunk, együttérzünk, támogatunk, kibeszéljük, megbeszéljük, átbeszéljük. Hát ezek vagyunk. Vagy valami ilyesmi. És ezek Diane English filmjének hősnői is. Karrieristán, feleségesen, anyásan, szabadon: nők.

A Nők nőfilm. Nem csajfilm, mert annál azért mélyebbre utazik a női lélek titkainak megfejtésében. Ide már kevés Miss Bradshaw lelkivilága, ez egy kicst nagyon más. Igen, tipikus, igen – mea culpa- effélék vagyunk, biz’.

A Nők női szemmel sem kimagaslóan jó film, de van benne valami, amitől mégis sokkal szerethetőbb az elődeinél. A realistább döntések a válaszutakon, a valósághűbb karakterek – mégha nekünk, hétköznapi lényeknek/lányoknak messze is van New York gazdagabbik vége és nem csak földrajzi értelemben -, és az életszerűbb párbeszédek helyezik George Cukor 1939-es azonos című filmjének 21.századi remakejét a korábbi „csak csajoknak” cimkéjű mozik elé, igaz, csak egy kicsivel.

Kategóriájában nagyon jó, úgy nagy általánosságban átlagos.

És uraim ... valóban, csak saját felelősségre.:)