Nem kellesz eléggé

Amikor a Bridget Jones naplója című könyv és film megérkezett Magyarországra, hozzávetőlegesen akkortájt kezdtek – természetesen a mozi hatására- népszerűek lenni az ún. önsegélyező könyvek. Ekkortájt lett nagy divat a Mars és Vénusz sorozat darabjait olvasni idehaza is és ekkortájt tanulta meg asszonyok, lányok sokasága az”a férfiak olyanok, mint a gumiszalag” vagy „ a férfiak viselkedése az ősemberre vezethető vissza” nevezetű alapelveket. Az efféle self-help könyvekből világszerte nők milliói hitték megtudni a sikeresen működő párkapcsolat receptjét.

S hogy miért e hosszas bevezető? Nos, mert a Nem kellesz eléggé című film éppen egy efféle önsegélyező könyv filmes adaptációja, és mint ilyen, egyedülálló alkotás. A könyv – s így a film is – a Szex és New York című sikersorozat egyik epizódjának párkapcsolat-elemző diskurzusának kulcsmondatát vette kölcsön címéül: Nem kellesz eléggé.

Nem tisztem pálcát törni a self-help műfaja felett, főként, hogy magam is olvastam ilyen könyvet, de azt viszont bátran állíthatom, ez a zsáner nem egy filmes zsáner, maradjon meg inkább a nyomtatott verziónál!

Az önsegélyező könyvekben általában adva vagyon egy tézis – többnyire egy hibás viselkedésminta -, majd egy példa – igaz, valós, tényleg megtörtént, hát persze, aha – s aztán ennek hosszas elemzése, s végül a „hogy csináld, hogy jól csináld” konkluziója. Ez írott formában még szórakoztató is lehet, de a mozivásznon egyszerűen kiábrándító. Mást sem látni a két órás játékidőből egy órában, minthogy a nők mennyi szerencsétlen dolgot képesek tenni, hinni, mondani, beleképzelni adott helyzetekbe és ezáltal hogyan képesek magukat a porig alázni a férfiak előtt, telefonhívásért vagy éppenséggel házasságért könyörögve, ellentmondást nem tűrő alternatívákat adva a hímtársadalomnak és ezzel önamgukat a magányba taszítva. Írva is borzalmas, nemhogy nézve.

Végül aztán egy óra után azért erőt vesz magán a vígjátékká gyúrt segélykönyv és elkezd egészen kellemes mederben folyni  a történet, elmaradoznak a nőkből komplett hülyét csináló cselekedetek, s a mozi egészen az alsó középkategóriás romkomok színtjére küzdi fel magát. Csakhogy akkor már mindegy, mert addig már éppen minimum háromszor akaruk otthagyni az egészet és már azt a kevés jópofaságot sem tudjuk értékelni benne, amit pedig lehetne.

Lelkibajokra olvassunk self-helpet, hívjuk fel egy barátunkat vagy keressünk fel egy szakembert. Szórakozás gyanánt pedig nézzük igazi vígjátékot. Ehelyett.