Ezúttal hadd maradjak meg egy nem-kritika írásánál, ugyanis ezen a filmen aligha van mit kritizálni a szó szoros értelmében, ahhoz viszont vajmi kevéssé ismerem Jim Jarmusch filmjeit, hogy hosszasabban értekezzek róluk és köztük az Éjszaka a Földönről.
Őszintén, sosem kerestem volna ezt a filmet a boltok polcain vagy az aukciós oldalakon, ha a csajos mozizás keretében Judit nem ezzel a filmmel lep meg minket. A Párizs, szeretlek! óta szeretem a szkeccsfilm műfaját, úgyhogy ez a mozi is sikerre volt ítélve, ráadásul abban is különleges azontúl, hogy életem első Jarmusch-filmje, hogy most bírtam először elviselni Roberto Benignit, mi több, egyenesen a kedvenc részem volt az, ami gyakorlatilag nem más, mint az ő olaszosan vehemenciával az éjszakába üvöltött monológja.
Így aztán több szempontól úttörő nálam ez a film. A rendező és az olasz színész miatt is. És mert bebizonyította, hogy érdemes néha letérni a mainstream mozik útjáról olyan irányba is, amerre amúgy soha nem indulnánk el, mert kincsek ott is vannak, ahol legkevésbé számítunk rájuk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése