Szex lecke

Amikor megnéztem ezt a filmet, szinte minden előzetes ismeret nélkül, akkor utána úgy gondoltam, sok minden lenne, amit mesélnék róla. Node blogger tervez, munka mennyisége végez, így aztán szégyen, nem szégyen, életem első chilei filmje csak egy távoli emlékkép maradt nekem.

Bár még az is lehet, hogy ez az efféle filmek esetében rendjén is van így. Efféle film alatt értem a már korábban látott Tapast, a nemrég műsoromra tűzött Sorsfordítókat és most ezt a mozit. Az olyan filmeket, amik kiragadnak néhány ember életéből napokat, heteket és úgy tárják elénk azokat, mintha mi magunk is részesei lennék az egymást látszólag nem ismerő szereplőknek, akikről a film során szép lassan az is kiderül, hogy életük egy pontján valamilyen formában összehozta őket egymással a sors.

A Szex lecke esetében ezek az emberek nem mindannyian a véletlennek köszönhetően találkoznak, hiszen a történet központjában egy osztályterem áll, ahol a szülők az osztályfőnök vezetésével a szülői értekezlet keretében a szexuális felvilágosításról beszélgetnek, s a találkozók között a hallottakat így vagy úgy megélik a hétköznapokban, ahol az útjaik – ahogy az várható-keresztezik egymást.

Nem fogom azt mondani, hogy „jaj, de tetszett” meghogy „ X vagy Y de jól játszott”, mert ennek a „zsánernek” nem ez a lényege. Szerintem. Én azért szeretem különösen az efféle filmeket – tán nem véletlen, hogy az utóbbi időben több is megtalált -, mert valóban el tudom hinni, hogy a részesük vagyok, a szereplőket olyannak érzem, minthacsak a szomszédaim lennének, mert jó értelemben véve egyszerű filmek, egyszerű, hétköznapi emberekről, és mint ilyenek, velem – hülye fordulat-nézetik magukat.

Amiben az a mozi egy icipicit eltér a hasonló társaitól, az a témaválasztás, ami miatt talán méginkább közelinek tudjuk/tudom érezni magamhoz a történetet, mert amit és ahogy ez a film a szexről mond, az ugyanúgy szól itt, Magyarországon is, mint Chile-ben vagy a világ bármely pontján.