2008. október 6., hétfő

Árvák Hercege


Árvák, akik kétségbeesetten kapaszkodnak az árvaház udvarán előkelő autókból kiszálló kecses hölgyekbe s fennhangon próbálják meg önmagukat „eladni”, mondván, ők itt a legjobbak. S angyalkák, akik könnyelmű flörtök gyümölcseként fogantak, de világrajöttük nem kívánatos. Gyerekek, aki megszülethettek, de nem kellettek, s magzatok, akik meg sem születhettek. 

Egyesült Államok, Maine Állam, a második világháború idején. Ház egy domb tetején, a világ zajától elzártan,s benne sok kis herceg, Maine hercegei, Új-Anglia királyai. Gyerekek, család nélkül, édesanya és édesapa nélkül. S a rangidős fiú, Homer.A nagykamasz fiú, aki kitörni készül, aki a világot megismerni vágyik, s akit álma megvalósításában egy véletlen találkozás segít. Mert bizony itt az ideje, hogy elinduljon a legidősebb fiú szerencsét próbálni, zsákjában a tudással, melyet nevelőjétől kapott, szívében pedig a végtelen kíváncsisággal a világ árváházon túli része iránt. 

Csakhogy az önállósodás rögös útját járva az egyre „bölcsebb” Homer lassan megérti, nincs annál nagyobb dolog a világon, mint tartozni valahová, otthon lenni valahol, s nem folyton-folyvást azt érezni, hogy az ember senki valakije. S a fiú végül tán azt is belátja, milyen nagyszerű is az, ha valaki – akár tudtunkon kívül is –egyengeti az utunkat és önző-önzetlenséggel vigyáz ránk. 

Felnőtté válás, „ világra ébredés”, nevelő és nevelt különleges kapcsolata, magukra hagyott gyermekek és asszonyok, lányok, akik súlyos döntéseket hoztak, olykor kényszerből, olykor felelőtlenségük következményeként. Mindez egy lenyűgöző moziban, az alakításért Oscar-díjjal jutalmazott Michale Caine-nel az egyik főszerepben. Kötelező darab. 
Szuper. Lativusz.
 

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Megismétellek, akor is: Szuperlativusz! Igen, könnyes-komoly-emeberi-igaz történet. Olvasni is jó, de filmen Wilbur Larch-csal (Caine) zseniális. Itt szerettem meg egy életre Michael Caine-t! (Kritikám róla a www.moziplussz.hu oldalon)