Július közepe, 15 fok, kopog az eső az ablakon. Mozizzunk. Valamit. Hoppsz, In Bruges. Ja, igen, ezt már meg akartam nézni korábban. Jó, lássuk. De miről szól? Ki tudja, na mindegy, nézzük meg.
Így kezdődött.
Azt hiszem, sokan kezdenék azzal, hogy mi a fene ez a cím és ha már kibetűzték volna nekik, akkor folytatnák azzal, hogy ’és az hol van?’. Kezdjük tehát azzal, hogy Bruges egy város Belgiumban. Egy középkori hanulatot árasztó, nyugodt, túristalátványosság. Nem, nem útifilm az In Bruges, de ez már a rettenet bénára sikerült magyar címéből is evidensnek tűnhet. Ellenben, nem tudom, milyen film. Akciós-drámás-humoros-kultuszos. És nem mellesleg jó. Méghozzá nagyon jó.
A történet szerint Ray és Kevin, a két bérgyilkos főnöküktől, Harry-től azt az utasítást kapja, hogy húzzák meg magukat Bruges-ben mindaddig, amíg ő nem telefonál. Többszörösen is bűntetés ez a fiatalabb Ray-nek, aki borzalmasan unalmasnak találja a várost, míg az idősebb Kevin ámulva látogatja a nevezetességeket. A várt telefon aztán egyszercsak megérkezik és innentől minden megváltozik...
A java csak eztán következik,de távol álljon tőlem, hogy bármilyen spoilert is mondjak. De az bizos, hogy kihagyhatatlan filmről van szó.
Az In Bruges az ellentétek filmje. Szemben áll egymással a fiatal, nyughatatlan Ray és az idősebb, bölcsebb Kevin. Szemben áll egymással két bérgyilkos sötét múltja és a belga városka békés, nyugalmat sugárzó atmoszférája. És nem utolsó sorban szemben áll önmagával,a saját lelkivilágával két bűnöző, akikről végül kiderül, más a felszín és más az, ami mélyen alatta rejtőzik.
Számomra hibátlan történet, hibátlanul kivitelezve. Tökéletesen illeszkedő zenei világgal és minden tiszteletet kiérdemlő színészi játékkal a három főszereplőtől. Valaki azt mondta, Colin Farrell élete legjobbját nyújta a filmben. Nos, nem sok moziját láttam, de az biztos, hogy a helyét kereső, s közben a végletekig önmarcangoló gyilkos karakterét tökéletesen alkotta meg és játszotta el. Amennyire pedig nagyszerűen gonosz Ralph Fiennes, azt egyszerűen jó nézni. Még akkoris, ha nincs is a filmvásznon,és csak a hangjával aljas.
Bruges a tisztaság, a romlatlanség, a jó a gonosz világban, Martin McDonagh első egész estés mozifilmjében. A kisváros, ahol Ray – Farrell – annyira nem akar maradni, s ami végül segít neki utat találni a rosszból a jó felé.
Nem tudom, milyen film az In Bruges – szándékosan nem hívom a magyar címén, mint ahogy azt sem ajánlom, hogy ne eredeti nyelven nézzétek meg , ugyanis Farrell ír akcentusát és Fiennes lelketlenül gonosz hanghordozását még a profi szinkronszínészek is, gyanítom, csak erőtlen próbálkozásként kezelhető módon tudják visszaadni -, de nem is kell, hogy kategória-dobozkába tuszkoljuk.
Egyet tudok, alapmű, már a mozibemutató után kultfilmként emlegetik, és talán a 2008-as év legjobb filmzenéje szól benne, még az általam olyannyira imádott – és ezért Amerikából megrendelt-Dedication zenéjét is magasan veri.
Ötből hatcsillagos film.
Részlet a filmzenéből:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése