Láttam ma egy filmet. Volt benne egy nő, egy bizonyos Kate Walker és volt benne egy férfi, egy bizonyos Harvey Shine.
Kate Walker élete meglehetősen egyhangúan zajlott.Óránkénti rendszerességgel megcsörrent a telefonja, melyen egyedülálló édesanyja még látszólag sem fontos ügyekkel zaklatta, miközben lánya a londoni Heathrow repülőtéren éppen érkező, s mint ilyen, többnyire elcsigázott és ingerült utasokat próbált rávenni egy kérdőív kitöltésére.
Harvey Shine a lánya esküvőjére érkezett Londonba, s ez a tény éppen kártyavárként ráomló életének mélypontjaként nehezedett rá, így ahol örömapaként kellett volna megjelennie, csak egy szerencsétlen nyomorúság-apaként tudott hellyel-közzel helytállni.
Kate és Harvey útjai, már ahogy az a mesékben lenni szokott, egy majdnem kitöltött kérdőív után ismét keresztezik egymást, de ekkor már szóba is elegyednek egymással, s ha már így alakult, átbeszélik, áttáncolják és átsétálják a film hátralévő részét, hogy aztán soványka másfél óra után mindazok, akik az ő meséjüket nézték, olyan kedves mosollyal az arcukon álljanak fel a vetítőtermek recsegő-ropogó székeiből vagy a pihe-puha otthoni fotelból, mint amilyen mosoly ennek a bizonyos Kate Walkernek az arcáról visszasimogat a lelkünkre, míg vele vagyunk.
Hogy ebben a filmben egyébként színészek játszottak és a hölgyet Emma Thompsonnak, az urat pedig Dustin Hoffmannak hívták? Nem, nem hiszem. Én csak két végtelenül kedves jutalomjátszót láttam a vásznon. A név pedig innetől kezdve igazán mellékes....
1 megjegyzés:
Aber toll! Wirklich. Tja, "recsegő-ropogó" oder "pihe-puha" vielleicht diese sind zu blonden-moderierte Wörte, trotzdem ist deine szöcskenet ganz genau, was man hat erwartet.
Megjegyzés küldése