Emlegetem mostanában azokat a bizonyos élettörténeteket elmesélő filmeket. Először volt a Tapas, aztán a Szex lecke s aztán a Sorsfordítók. Talán fura módon a tetszési index is pontosan ebben a sorrendben állítható fel.
A Sorsfordítók azt hiszem, egy hangyányit komolyabb mozi a "dobogósoknál", talán nem olyan könnyed, talán nem engedi el tőlünk csak úgy a szereplőket, ők mélyebb nyomot hagynak s ez annak köszönhető, hogy az ő életük sokkal nagyobb változáson megy keresztül a szemünk láttára. Nemigen tudom ezt jobban megmagyarázni, a Sorsfordítók történetében valóban sorsok fordulnak. Jobbra.
A tartalom a port.hu-ról:
"Életünkben előbb a nagyobb köveket rakjuk fel, a szerelem, barátság, család és karrier nehéz köveit. Majd apró igényeinket, a kis réseket kisebb kövekkel tömjük be. Anita (Mónica Cervera), Isabel (Ángela Molina), Adela (Antonia San Juan), Leire (Najwa Nimri) és Maricarmen (Victoria Pena) olyan lányok, asszonyok, akiknek életéből valamelyik nagy kő hiányzik. Vagy mert nem tudták, vagy mert nem akarták ezeket időben felrakni. A kis kövek pedig mindig útjukat állják, vagy a cipellőjükben zavarják őket minduntalan a járásban. Öt Hamupipőke, aki keresi lovagját és akik készek új életet kezdeni."
Nagyon szerettem ezt a filmet. És benne egy színésznőt, aki szerény véleményem szerint messze kimagaslott a filmből, és tette ezt azzal, ahogyan játszott. A végtelen természetességgel, amivel egy sérült lányt alakított. Megjegyzem a nevét, sőt, olyannyira megjegyzem, hogy már beszereztem egy másik filmjét, az Elszabott frigyet.
Jegyezzük meg ezt a nevet: Mónica Cervera.
(A névre kattintva megtekinthető az imdb-n a hölgy adatlapja)
Nomen est omen. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése