Szerelem második látásra - Last chance Harvey

'I'm more comfortable being disappointed.I think I'm angry with you for taking that away.'

Láttam ma egy filmet. Volt benne egy nő, egy bizonyos Kate Walker és volt benne egy férfi, egy bizonyos Harvey Shine. 

Kate Walker élete meglehetősen egyhangúan zajlott.Óránkénti rendszerességgel megcsörrent a telefonja, melyen egyedülálló édesanyja még látszólag sem fontos ügyekkel zaklatta, miközben  lánya a londoni Heathrow repülőtéren éppen érkező, s mint ilyen, többnyire elcsigázott és ingerült utasokat próbált rávenni egy kérdőív kitöltésére. 

Harvey Shine a lánya esküvőjére érkezett Londonba, s ez a tény éppen kártyavárként ráomló életének mélypontjaként nehezedett rá, így ahol örömapaként kellett volna megjelennie, csak egy szerencsétlen nyomorúság-apaként tudott hellyel-közzel helytállni.

Kate és Harvey útjai, már ahogy az a mesékben lenni szokott, egy majdnem kitöltött kérdőív után ismét keresztezik egymást, de ekkor már szóba is elegyednek egymással, s ha már így alakult, átbeszélik, áttáncolják és átsétálják a film hátralévő részét, hogy aztán soványka másfél óra után mindazok, akik az ő meséjüket nézték, olyan kedves mosollyal az arcukon álljanak fel a vetítőtermek recsegő-ropogó székeiből vagy  a pihe-puha otthoni fotelból, mint amilyen mosoly ennek a bizonyos Kate Walkernek az arcáról visszasimogat a lelkünkre, míg vele vagyunk.

Hogy ebben a filmben egyébként színészek játszottak és a hölgyet Emma Thompsonnak, az urat pedig Dustin Hoffmannak hívták? Nem, nem hiszem. Én csak két végtelenül kedves jutalomjátszót láttam a vásznon. A név pedig innetől kezdve igazán mellékes....