Alan Ballnak, az Érzékeny pont rendezőjének finoman szólva sem indult rosszul a 21.század. 2000-ben minden díjat vitt,amit forgatókönyvíróként vihetett, és tette mindezt az azóta – talán nem túlzok-önmagát kultfilmmé kinövő Amerikai szépség forgatókönyvének megírásáért.
Ezután a némileg szerényebb, ám a maga nemében mégis kiemelkedő sikert hozó Sírhant művek következett a filmográfiában, s aztán 2007-ben az Érzékeny pont, ami angolul rögvest két címet is kapott – Towelhead, azaz törölközőfej illetve Nothing is private,azaz semmi sem magánügy. Előbbi cím talán figyelemfelkeltőbb, utóbbi viszont -a film megnézése után egyértelműen állíthatom-kifejezőbb.
Az Amerikai szépség után hét évvel ismét egy kisváros a helyszín, talán kicsit ridegebb, s ebben a kisvárosi/kertvárosi világban most mások, sokkal komolyabbak a felszín alatt észrevétlenül megbúvó problémák, melyek végül – hiszen semmi sem magánügy-nem maradnak titokban azok előtt sem, akiknek talán semmi közük nincsen hozzá. Vagy mégis?
Hadd fogalmazzak egyszerűen:ez egy baromi jó film lehetett volna. Ha fele ennyi kérdéskört próbált volna meg feszegetni, de azokat viszont alaposan körbejárta volna. Ebben a moziban vagy három filmnyi anyag, ötlet, kérdés van, s a tény, hogy egy alkotásba zsúfolták bele őket, szinte mindnek a bemutatását elnyagolttá, felületessé tette. Egyik promlémakör sem fut ki kellőképpen – spoiler –veszély miatt nem listáznám a konkrét történetszálakat - , a tetteknek - tán az ajánlóban haloványan sejtetni engedett pedofli szál kivételével – nincs súlya, a szexualitással kapcsolatos finomabb utalásoknak vagy éppenséggel az arcunkba csapódó szókimondásoknak pedig se szeri, se száma- a kevesebb ezúttal is több lett volna.
Mégis ... mégis érdemes egy esélyt adni neki, mert a fentebb megfogalmazott fanyalgásaim ellenére a mai napig gondolkodom egyes képsorokon. Ezzel pedig más is garantáltan így lesz.
A hibái ellenére megragad és elgondolkodtat, s akár még újranézésre is csábít.
Van benne valami.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése