Büszkeség és balítélet

A 2005-ös verzió újranézése után egy kis szösszenet az új feldolgozás kontra a korábbi BBC-s változatról. Tényleg csak röviden. 

Nem tagadom, nekem a BBC feldolgozása ezesetben sokkal jobban tetszett. Sietve teszem hozzá, nincs ez így minden Jane Austen művel, mert történetesen az Értelem és érzelem Ang Lee-féle változata lényegesen jobb véleményem szerint, mint a BBC adaptációja.

De visszatérve a Büszkeség és balítélethez. Míg a BBC verziója hosszabb - 5 részes és tán megvan 300 perces is -, addig a filmvászonra készült változat nincs két órás, ami értelemszerűvé teszi, hogy a sorozat sokkal alaposabb, részletgazdagabb, mint a mozifilm. Éppen ezért sokkal jobban követhető a történet, és hatásvadász jelenetekre sincs szükség - gondolok itt az új változat hosszas táncjeleneteire-, mert maga a történet is tud hatni, ugyanis van rá ideje.

Tény, a moziflm szereplői ismert színészek, akiknek a nevével még Amerikában is eladható lett Austen, igaz, ehhez kellett egy alternatív befejezés is. Valószínűleg az USA-ban kevés tévénéző küzdötte volna végig magát az ötrészes, brit akcentussal készült - még szép!-, sorozaton. 

Ami a szinkronokat illeti, ne is beszéljünk az új változatról, emeljünk csak kalapot a régebbi előtt. Az ugyanis messze magasan viszi a pálmát.

Summa summárum,mindkettő afféle "ne má', hogy te még nem láttad", de igazán a szívünkbe zárni - gyanítom -, csak a sorozatot fogjuk.